Fotó: news.va
Ferenc pápa február 13-án találkozott a mexikói hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testületek képviselőivel. A mintegy ezerkétszáz résztvevőt számláló találkozón elhangzott beszédében hangsúlyozta: az irgalmasság és a béke misszionáriusaként érkezett, ugyanakkor gyermekként is, aki szeretné kifejezni tiszteletét édesanyjának, a Gaudalupei Szűzanyának.
„Mexikó nagy ország – folytatta –, számos természeti kinccsel és hatalmas biológiai változatossággal van megáldva. Különleges földrajzi elhelyezkedése révén Észak- és Dél-Amerika találkozási pontja ez a föld. Legnagyobb gazdagságát mégis a fiatalok jelentik, ám ez felelősséggel is jár – figyelmeztetett a pápa. Valahányszor a kevesek kiváltságait és jólétét igyekszünk megvalósítani a közjó kárára, előbb-utóbb táptalajt kínálunk a korrupciónak, a drogkereskedelemnek, különböző kultúrák kirekesztésének és az erőszaknak. Mindez sok fájdalmat okoz és lassítja a fejlődést” – mutatott rá a szentatya.
„Egy olyan ősi kultúrának és egy olyan ígéretes emberi erőforrásnak, mint amilyen a tiétek, feltétlenül a párbeszéd és a megegyezés új formáinak forrásává kell válnia.” A kulturális, a társadalmi és a politikai élet vezetőire különösen fontos szerep hárul a tekintetben, hogy az állampolgárok sorsuk valódi főszereplőivé válhassanak a családban és a társadalmi élet valamennyi területén.
Ferenc pápa február 13-án délután Mexikó legnagyobb kegyhelyén, Guadalupéban mutatott be szentmisét. Isten és az egyház különleges szeretettel fordul a szegények, a kicsinyek és a hátrányos helyzetűek felé. Senkit sem szabad kizárni az emberi közösségekből, társadalmakból, kultúrákból – hangsúlyozta.
A bazilika, amelyet évente húszmillió zarándok keres fel, a világ legnagyobb Mária-kegyhelyének számít. Guadalupe története 1531-ben kezdődött. Mária egy jelentéktelen, tanulatlan és alázatos kis bennszülött fiúnak, Juan Diegónak fedte fel magát, bizalomra méltónak találta, és őt tette meg üzenetvivőjének, megmutatva neki, mit jelent a remény és Isten irgalmassága. A Mária-kegyhely az éhezők, a szomjazók, a foglyok, a szívükben szomorúságot hordozók és a maguk előtt jövőt nem látó fiatalok szentélye napjainkban is.
A szentmisét követően Ferenc pápa visszavonult abba a kis helyiségbe, ahol az ősi kegyképet őrzik, és csendben, egyedül imádkozott.
Mexikó lakossága jelenleg százhúszmillió lelket számlál, kilencvenkét százalékuk katolikus. Az ország kilencvenöt egyházkerületre oszlik, amelyekben több mint hétezer-egyszáz plébánia működik. A püspökök létszáma százhetvenhat. Az országban tizenháromezer egyházmegyés pap, és mintegy négyezer szerzetes pap szolgál. Magas az új hivatások száma is, jelenleg hatezer-ötszáz szeminarista készül a papi szolgálatra. Az oktatás-nevelés és a betegápolás területén huszonhétezer szerzetes nővér munkálkodik. A negyvenötezer világi misszionárius mellett háromszázezer katekéta tevékenykedik a hitoktatásban.
A katolikus egyház nyolcezer-háromszáz oktatási intézményben egymillió háromszáznegyvenezer iskolás oktatásáról és neveléséről gondoskodik, az egészségügyi és karitatív intézmények száma pedig hatezer-hatszáz.
Február 13-án a guadalupei Miasszonyunk-székesegyházban a szentatya beszédet intézett az ország püspökeihez. A bazilika története tükre Mexikó történetének. 1524-ben érkeztek az Újvilágba a ferences, majd két évvel később a domonkos hittérítők. Az első katedrálist 1530-ban Hernán Cortés spanyol konkvisztádor egy helyi azték isten tiszteletére épített ősrégi templom helyén építtette.
A Gaudalupei Szűz másik neve Morenita, ami annyit jelent: „feketécske”. A kifejezés a Szűzanya bőrének színére utal, amely a betelepülő spanyolok és a bennszülött indián lakosok bőrszínének isteni ötvözete. A pápa beszédében felhívta a figyelmet arra a gyengéd pillantásra, amellyel a Morenita tekint a hozzá forduló emberekre. Ezt a tekintetet – és a mögötte rejlő gazdag tartalmat – minden mexikói főpásztornak mélyen a szívébe kellene vésnie – fogalmazott a szentatya.
„Ahogyan Juan Diego és az őt követő nemzedékek vágytak rá, úgy a pápa is nagyon kívánta, hogy láthassa a Morenitát. Ennél is jobban szeretném azonban, hogy ő maga nézzen rám anyai tekintetével – mondta Ferenc pápa. – Sokat töprengtem a Morenita tekintetének titkán. A Szűz azt tanítja nekünk, hogy az egyetlen erő, amely képes megragadni az ember szívét, nem más, mint Isten gyengédsége. Nem eszközeinek ereje, nem is a törvény keménysége vonz és bűvöl el bennünket, hanem csakis az isteni szeretet mindenható gyengesége, édességének és irgalmasságának ellenállhatatlan ereje.
Ne féljetek átlátszóvá válni. Őrizkedjetek a közönséges anyagiasságtól, az asztal alatti megegyezésektől. Tanúskodjatok arról, hogy láttátok az Urat! Szeretettel és befogadóan tekintsetek a fiatalokra, főként azokra, akik veszendő pénzért a halállal üzletelnek, és ne becsüljétek alá azt a veszélyt, amelynek a drogkereskedelem miatt vannak kitéve a fiatalok. Ne elégedjetek meg azzal, hogy általában véve elítélitek a korrupció e formáit. A helyzet drámaisága prófétai bátorságot és konkrét pasztorális terveket igényel tőletek. Különleges gyengédséggel tekintsetek az őslakos népekre, elbűvölő kultúrájukra, mert Mexikónak szüksége van a gyökereire” – mondta beszédében a szentatya.
Ferenc pápa végül egy egész sor konkrét tanáccsal látta el a mexikói püspököket: Ne adjatok régi válaszokat az új kérdésekre. Kerüljétek a távolságtartás kísértését. Tegyétek magatokat elérhetővé, és forduljatok mindenekelőtt papjaitokhoz. Legelsősorban azokkal törődjetek, akik magányosak és akik elbuktak. Azt is hadd tanácsoljam nektek, hogy ha kell, merjetek őszintén vitába szállni másokkal, de aztán az imádságban keressétek a közösséget és a megbocsátást – fogalmazott a pápa.
Február 14-én a szentatya Ecatepec elővárosban mutatott be szentmisét. Itt a gazdagság és a hatalom veszélyeire figyelmeztetett. A keresztények tartsanak tiszteletben minden embert, és nyújtsanak védelmet nekik az igazságtalanságokkal szemben. A pápa elítélte az emberek kizsákmányolását, és szolidaritásra szólított fel a hátrányos helyzetűekkel. Mexikó nem lehet a „halál kereskedőinek” országa. A keresztények tegyék Mexikót a lehetőségek földjévé, hogy ezzel megakadályozzák a fiatalok elvándorlását. Ne kelljen tűrniük a kizsákmányolást azoknak, akik dolgozni akarnak. A keresztények mindig az első sorban küzdjenek a szenvedők helyzetének jobbításáért. A nagyböjt arra hív, hogy állást foglaljunk a pénz, a hírnév és a hatalom ellen, ahogyan Jézus is tette – fogalmazott a szentatya.
A pápa még ugyanaznap este ellátogatott a Federico Gómez gyermekklinikára, ahol megköszönte a gyerekek kedves fogadtatását, majd a következőket mondta beszédében: „Úgy érzem magam, mint Simeon, amikor a gyermek Jézust a karjába vehette. A gyógyszerek nem elegendőek a gyógyuláshoz. Szükség van arra is, hogy a gyerekek érezzék, mennyire szeretik őket.” A gyerekek, akiknek többsége fogyatékkal élő és rákos beteg volt, rajzokkal és énekekkel kedveskedtek a szentatyának, aki felemelte, megcsókolta, megölelte őket.
Ferenc pápa mexikói útja során február 15-én San Cristóbal de Las Casasban mutatott be szentmisét a chiapasi őslakosoknak. Bocsánatukat kérte mindazok nevében, akik kifosztották és kirekesztették ennek az erőforrásokban gazdag, mégis oly szegény földnek a lakosságát. Mexikóban ma is mintegy négymillióan használják a Kolumbusz partraszállása előtt e földön beszélt nyelveket. Az őslakosok többsége ma a peremre szorulva él.
A Chiapas államban bemutatott szentmise olvasmányai az őslakosok által máig beszélt nyelveken hangzottak el. A szertartás keretében Ferenc pápa egy dekrétumot adott át a helyieknek, amelyben engedélyezi ősi nyelveik használatát a liturgiában.
Chiapas állam fővárosában, Tuxtla Gutiérrezben a pápa családokkal találkozott. A turisták azért látogatnak ide, hogy megcsodálják a dzsungelben található maja romokat. Chiapas ma az egyik legnagyobb őslakos közösség otthona. Az állam története lényegében e népcsoportok leigázásáról és azok lázadásairól szól. A legutóbbi harc az 1994-ben kitört zapatista felkelés volt, amelynek eredményeként az őslakosok új jogokat kaptak.
A szentatya imádkozott a 2011-ben elhunyt Samuel Ruiz García püspök sírjánál, aki Mexikó legszegényebbjeit szolgálta, és az őslakosok szokásait beolvasztotta a katolikus szertartásokba. A helybeliek úgy tekintenek rá, mint a chiapasi őslakosok egyházának megalapítójára. Ruiz García püspök nagy védelmezője volt a mexikói és a latin-amerikai őslakos népesség jogainak. Tevékenységét ellentmondásosnak ítélte a mexikói egyházi hierarchia és a Vatikán is, míg a hívek az indiánok püspökének tekintették. A főpásztor arról is ismert, hogy Chiapasban közvetítőként szolgált a Zapatista Nemzeti Felszabadítási Hadsereg és a mexikói szövetségi kormány között.
Samuel Ruiz García 1924-ben született Mexikóban. Pappá szentelése után a római Pápai Gergely Egyetemen tanult. Harmincöt évesen XXIII. János pápa püspökké nevezte ki a San Cristóbal de Las Casas egyházmegyébe. Az addig konzervatív szemléletű Ruiz ekkor szemben találta magát a szegénységgel és a helyi őslakosság gazdasági, társadalmi és egyházi kirekesztettségével. Ez a szegények melletti kiállásra késztette, s a II. vatikáni zsinat bátorítást jelentett számára e törekvésében.
Közeledése a felszabadítás teológiájához a Vatikán nemtetszését váltotta ki, ahogyan az is, hogy egyházmegyéjében megnövelte az elsősorban őslakosokból kinevezett állandó diakonátus tagjainak számát. Kritikusai szerint ez egy nős férfiakból álló egyfajta alternatív papság létrehozását jelentette. Ferenc pápa 2014-ben ismét engedélyezte a diakonátus chiapasi modelljét.
A szentatya február 16-án Michoacán állam fővárosába, Moreliába utazott, amely leginkább a drogkereskedelemről hírhedt. Megdöbbentő erőszakcselekmények helyszíne ez a vidék. Ferenc pápa, aki a „béke hírnökeként” érkezett Mexikóba, a kábítószereket a „halál hírnökeinek”nevezte.
Szentmisét mutatott be a laikus hívek, valamint a papok és a szeminaristák, a szerzetesek és a szerzetesnők számára is. Homíliájában a város első püspöke, Vasco de Quiroga lelkipásztori örökségéről is elmélkedett, aki különösen szerette ezt a földet, és lelkipásztori feljegyzéseiben így írt püspöki kinevezéséről: „Elrángattak engem a hivatalból, hogy aztán vétkeim »érdemeiért« a papság közepébe helyezzenek. Engem, aki teljességgel képtelen vagyok egy ilyen nagy vállalkozás elvégzésére, engem, aki még evezni sem tudok, Michoacán első püspökéül választottak.” Az evangelizáció e kivételes alakja, akit csak „Vasco tatának” hívtak, „spanyol létére indián lett a bennszülöttek között”. Maga is a bennszülöttek nyomorúságos életét élte, osztozott szenvedésükben, és ez lett az ő imádsága.
Gazdagság, remény és méltóság: e három téma állt a középpontjában annak a beszélgetésnek, amelyet Ferenc pápa több mint százezer fiatal mexikóival folytatott a moreliai stadionban.
„Ti vagytok Mexikó gazdagsága, amelyet reménnyé kell alakítani. Remény nélkül – ti magatok mondtátok – nem tudtok élni” – fogalmazott a pápa. A család az a hely, ahol megtanuljuk a közelséget, a szolidaritást, az osztozást, a döntéshozatalt, a veszekedést, de a kibékülést is; ahol megtanulunk ölelni és csókolni – idézte a szentatya az egyik tanúságtevő fiú szavait. Később úgy fogalmazott: Ezeknek a fiataloknak talán nem lesz vadonatúj kocsijuk, nem lesz tele a pénztárcájuk, de olyasvalamit kapnak, amit senki sem vehet el tőlük: átélhetik, milyen az, amikor szeretik, átölelik és elkísérik őket. Emelt fővel, méltósággal nézhetnek a világ szemébe, és nem hagyják, hogy mások zsebe hízzon rajtuk keresztül.
Február 17-én Ferenc pápa Ciudad Juárezbe utazott. Ez az Egyesült Államokkal határos város néhány éve még arról volt híres, hogy itt követik el a legtöbb gyilkosságot. A szentatya ellátogatott abba a börtönbe is, ahol a fogvatartottak társadalmi integrációjával is foglalkoznak. Hétszáz rabhoz szólva így fogalmazott: „Forduljatok a jövő felé, és bízzatok abban, hogy meg lehet változtatni a dolgokat. Beszéljétek majd el a többi embernek »pokoljárásotok« tapasztalatait, családotok körében és a társadalomban legyetek a jóság prófétái. Törjétek meg az erőszak ördögi körét.”
A pápa börtönben tett látogatásának eseményeiről videofelvétel készült, amelyet a mexikói börtönök valamennyi fogvatartottja láthatott. A rabokból álló zenekar rövid koncertet adott a szentatyának, és megajándékozták egy, a börtön műhelyében faragott pásztorbottal is.
A mexikói apostoli látogatás utolsó eseményeként Ferenc pápa február 17-én az amerikai–mexikói határon mutatott be szentmisét. Az Amerikai Egyesült Államok a két ország határán kerítést emelt az illegális bevándorlás megakadályozására. A pápa beszédében a migránsokkal való szolidaritásra hívott fel, és elítélte az embercsempészetet. A szentatya február 18-án délután érkezett meg Rómába.
