Minél messzebb kerül egy társadalom az evangéliumi értékektől, annál több lesz a stressz a mindennapi életben (a bizonytalanság, mások kihasználása és becsapása, a rend hiánya miatt), és ez a terhelés jobban koptatja a szívünket, az ereinket, leköti immunrendszerünk erejét. Minél messzebb kerül egy társadalom attól, hogy tagjai a Krisztus által meghirdetett szeretetet és irgalmat gyakorolják, annál több lesz tagjai között a magányos, a szeretethiány ellen pótszerekkel (túlzott fogyasztással, gyönyörök hajszolásával, alkohollal, droggal, hatalomszerzéssel) küzdő. Minél messzebb kerül egy társadalom ezektől az értékektől, annál gyakoribbá válik a házasságok válsága, a válás. A szétesett családokban jelentkező állandó stressz pedig előbb-utóbb nemcsak a felnőttek, de a gyerekek életét is kikezdi.
Mindezt látjuk magunk körül, látja egész Európa, mégsem ocsúdunk fel. Míg a középkorban a fertőző betegségek jelentették a halálhoz vezető legfőbb okot, addig korunk Európájában sokkal inkább a krónikus stressz és ennek következményei. Azt pedig tudjuk, hogy a személyes Isten-kapcsolatként megélt, rítusokba ágyazott vallásosság az egyik leghatékonyabb stresszoldó; reményt, optimizmust, szilárd világképet ad, melyben a magam helyét is ki tudom jelölni, célt, értelmet találhatok általa, és az ehhez szükséges támogatást. Mindehhez még közösséget, szociális hálót is nyújt; „aki hisz, soha sincs egyedül”. A hit elvesztésével, az elvilágiasodással ez a biztos talaj csúszik ki fokozatosan a lábunk alól.
Fontos, hogy a betegség nem jelenti azt: biztosan bűnös az illető. Fontos, hogy a hitnek nem az a feladata, hogy megvédjen bizonyos szenvedésektől (bár sokszor „mellékhatásként” ezt is megteszi). Elsődleges feladata az, hogy elvezessen az Atyához, aki minden élet forrása. Éppen ezért egy ember életében sosem lehet biztos következtetésként kimondani: azért lett beteg, mert nem hitt. Ugyanakkor a statisztikai elemzések, amelyekre korábban utaltunk, azt bizonyítják, hogy a hitnek van egészségvédő, az egészséget szolgáló hatása.
Jézus valóban azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen.
a szerző orvos-diakónus
