Az alsó-ausztriai Pöchlarn egyike volt azoknak a limeserődítményeknek, melyek a római birodalmat védték. Itt keletkezett 1200 körül a Goethe által „ősi pogány költészetként” emlegetett Nibelungenlied, amelyben a germán Krimhild, a burgund királyok testvére bosszút áll bátyjaiért a beleszerető, hatalmaskodó Attila (Etzel) hun királyon. A mai Pöchlarn nevezetessége a Mária mennybemeneteléről elnevezett gótikus templom. Neobarokk főoltárát Kremser Schmidt, a kor híres festője alkotta.
Pöchlarnból indult 1886-ban Oskar Kokoschka, a századforduló utáni osztrák festészet Klimt és Schiele mellett legnagyobb, nemzetközileg mindenesetre leghíresebb alakja. Kortársai közé tartozott Kandinsky, Kraus, Altenberg, Max Ernst, akiktől impulzusokat kapott az irodalmi és festői pályájához. Legtöbbet Olasz- és Görögországban tartózkodott. 1934-ben Budapestet is útbaejtette és megörökítette. Marc Chagallal együtt kapott Erasmus-díjat, nem sokkal Montreux-ben bekövetkező halála előtt.
Életében – és művészetében – két nő játszott fontos szerepet: felesége, Olda, akinek hagyatéka gondozását köszönheti és Alma Mahler a „nagy művészek özvegye” (Mahler, Gropius, Werfel, Hauptmann, Zemlinsky) , akik nagyságukat nem kevéssé múzsájuknak köszönhették. Amikor Alma elhagyta Kokoschkát, e szilaj és excentrikus művész életnagyságú babát készíttetett, amely Almát idézte, és a róla készült portrék híres művekként vonultak be a művészettörténetbe. „Egyetlen Alma Mahlerrel töltött nap egész hétre szóló energiát kölcsönzött kreativitásomhoz” – írta Kokoschka. A nevét mindig OK szignóval helyettesítő művész Odüsszeuszként bolyongott a világban, akinek alakját számtalan rajzában örökítette meg.
Az Enfant terrible (Álmodozó fiú) című Belvedere-kiállítás a festő erejét hivatott élete különbözö stációiban bemutatni. Utazásai hatása alatt számtalan etnikai befolyást örökített meg, módszere a kitűnő rendezés volt, mellyel a vásznon, mint egy színpadon nemcsak tárgyakat, de azok lelkét is megjelenítette, a festészetbe bevonva ily módon az irodalmat és a freudi pszichológiát is. Különféle médiákat átfogó művészetével – amely a Wiener Werkstätte megbízásai kielégítésére rendkívül alkalmassá tette – teremtette az Álmodozó fiúk színes litográfiával díszített sorozatát, az eredetileg mesekönyvnek szánt művet, mellyel megalapozta a korai irodalmi expresszionizmust. Példaképe Munch, Gauguin és Rodin volt. Adolf Loos vette neki az első festéket és ösztönözte alkotásra. Gustav Klimt Csók című művének persziflázsával hatalmas sikert és botrányt váltott ki. Kapcsolata Alma Mahlerrel művészi csúcsokra hajszolta, amelynek jelentős darabjai (A szél asszonya, Alma falikép…) láthatók a kiállításon, akárcsak az életnagyságú helyreállított baba-fétis, melyet utazásain is magával hurcolt, mígnem egyszer felindulásában leütötte a fejét. Lelkileg őrült, művészileg zseni, mindenekelőtt pedig termékeny festő, kinek képei rövidesen linzi és Albertina-beli kiállítást is megtöltenek. Aki kedveli művészetét, ne felejtse felkeresni Kokoschka pöchlarni múzeumát sem.
