Az oratóriumot Antal Mátyás vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar szólaltatta meg, Cser Péter (Evangélista), továbbá Szabóki Tünde, Megyesi Schwartz Lúcia, Szappanos Tibor, Bundovics István és Anatolij Fokanov közreműködésével.
A Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatórium zeneszerzés szakán is tanult püspök passióját korábban előadták már többek között Rómában, Torontóban, Melbourneben, a pesti koncertet követő napon pedig az ukrajnai Dnyepropetrovszkban tűzték műsorra…
A közel kétórás, négyrészes (Az utolsó vacsora, Ítélethozatal, Keresztre feszítés, Sírbatétel), negyvennyolc tételből álló, vonósokra és vegyes karra komponált műben a recitált evangéliumi szakaszok ezúttal magyarul, míg a kórus- és szólórészek eredeti nyelven, oroszul hangzottak el.
Hilarion Máté-passiója zenekari elő- és közjátékok, recitativók, „áriák” és kórustablók füzére. Eklektikus alkotás, amelynek „hangulata” jóval közelebb áll a nyugati oratóriumhagyományhoz, mint a pravoszláv egyházi zenéhez. Bach hatása egyértelmű, a püspök maga is említi a Máté-passiót, mint inspirációjának legfőbb forrását. Hangszerelés, ötlet és téma tekintetében azonban más barokk és klasszikus szerzőket is idéz, többek között Mozartot; de még Smetana Moldvájának bevezetését, a születő folyó vizének fodrait festő finom hullámzást is kihallhatja a mű bizonyos részleteiből a romantikára nyitott hallgató. A lelkipásztor-komponista viszonylag kevés melódiát használ, leginkább a visszatérő motívumok, ismétlődő tételek sora fogja össze a darabot. Emlékezetes, ahogy a kereszthalál feszültségét a mélyvonósok egyetlen tartott hangja adagolja, amely az utolsó lélegzetvételig tart, hogy aztán teret adjon a döbbenetes csöndnek. Kísérletezőbb kedvvel megírt szakasz a „Stabat Mater-jelenet” a szopránszólóval, amelyet a sírba tétel „adagiója” követ, és zárásként ünnepélyes, hatásos kórustabló, fúga koronáz. A siker nem maradt el. Hilarion püspök passiójával egészében véve mégis inkább „kellemes”, semmint „áldott” húsvétot kívánt az ottlévőknek.
