Mi a szenvedés értelme? „Nehéz kérdés ez, akárcsak a másik, vele rokon kérdés: miért van a rossz? Akkor is, ha Istent kérdezi az ember.” Az ószövetségi Jób történetéből megtudjuk: „Nem igaz, hogy minden szenvedés valamely bűn büntetése.” Így kezdődik II. János Pál pápa Salvifici doloris (Üdvözítő szenvedés) című enciklikája, melyről nem csupán azért emlékezünk meg, mert huszonöt éve, 1984. február 11-én jelent meg, hanem azért is, mert mindnyájunk számára értékes elmélkedési anyagot nyújt. Itt mondanivalójának csupán vázlatát tekinthetjük át. Ahhoz, hogy rátaláljunk a szenvedés mélyebb értelmére, Jézus Krisztusra kell figyelnünk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Minden ember „meghívást kapott arra, hogy részt vállaljon a szenvedésből”, amely által megváltásunk történt. A kereszt és a halál tanítását pedig a feltámadás tanítása teszi teljessé. Amikor az ember a hit által felismeri Krisztus megváltó szenvedését, egyúttal saját szenvedéseit is felfedezi benne, és így a hit által új tartalmat és jelentést kapnak.
„A szenvedés értelme akkor nyílik meg az ember számára, ha felveszi keresztjét és lélekben egyesül Krisztus keresztjével.” Ugyanakkor Krisztus arra tanította az embert, hogy tegyen jót szenvedése által, és tegyen jót azzal, aki szenved.
Az 1981-es őt ért merénylet után sokat szenvedő és életében még nagy szenvedések előtt álló pápa harmincegy pontban, mindenki számára érthetően, nem „szaknyelven”, igen világosan tanít. Aki teheti, vegye elő és erősítse vele keresztény hitét és életét.
