Fotó: Lambert Attila
A szertartáson Udvardy György pécsi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke, Beer Miklós váci megyéspüspök, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök, Cserháti Ferenc és Snell György esztergom-budapesti segédpüspökök, valamint a főszékesegyházi káptalan tagjai, az elhunyt egykori tanítványai, mintegy százharminc pap koncelebrált. Gaál Endrétől a főszékesegyházban búcsúztak rokonai, valamint az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet és a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanárai és növendékei.
Homíliájában Snell György a következőket mondta:
„Megrendült lélekkel és fájdalommal vesszük körül pap testvérünk koporsóját, ahogyan Üdvözítőnk is mélyen megrendült barátja, Lázár sírjánál. A tisztelet és a szeretet, amely pap testvérünket övezte, arra indít, hogy átérezzük hiányát itt, a földön. Ám fájdalmunkban segítségünkre siet katolikus hitünk, melynek tanításából tudjuk, hogy Isten örök életre teremtett és hívott meg minket. Tanítványainak azt ígérte, hogy „ti, akik lemondtatok értem mindenről, és követettek, százannyit kaptok már itt, a földön, végezetül pedig örök életet”. Krisztus feltámadása nyomán ez a hit immár biztosíték arra, hogy az őt követők számára a halál a célba érés, a hazatérés pillanata. Ez a hit a mi reményünk, pap testvérünk számára pedig már a beteljesülés.
Hiszen odaadta életét Jézusnak. Ifjúságában, kispap korában ismertem meg a Központi Szemináriumban. Elsőéves koromban ő volt az évfolyamunk duktora. Igaz szívvel készült a papságra, ugyanakkor életkedvvel teli, vidám kispap volt. Papszentelését követően négy évig Szécsényben volt káplán, majd Strasbourgban végzett tanulmányai után az esztergomi szeminárium tanára lett. Ettől kezdve az élete Esztergomhoz kötötte. Az oktatás-nevelés szinte minden területén tevékenykedett. Az itt töltött negyven év alatt volt teológiai tanár, spirituális, szemináriumi rektor, a hittudományi főiskola rektora, a Vitéz János katolikus tanítóképző rektora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának dékánja, s az évtizedek során lett mindenki számára „a Gaál atya”.
Tanítványaitól kérdezgettem, mit jelent számukra Gaál atya. Általános vélemény szerint a Biblia szenvedélyes szeretetét és megszerettetését. A biblikumórák nemcsak tudást nyújtottak, hanem ráneveltek a biblikus gondolkodásra. Gaál atya nemcsak tudást adott át, hanem nevelt is. Rengeteget beszélt lelkipásztori élményeiről, gyermekkoráról, a Szentföldről. Mindenki tudta, hogy a Szentföldön este hideg van – Gaál atya mindig fázott. A sok viccelődés és nevetés mellett tekintélye volt – az óráin érződött, hogy nem kötelességből tanít, hanem azt tanítja, amit valóban szeret is, a Biblia világát. Tanítványai megtanulták tőle, hogy amint megvan az ideje a komolyságnak, úgy a vidámságnak is, még az igehirdetésben is, hiszen örömhírt hirdetünk. Szerette az együttléteket, a névnapokat, a jó húslevest, a Mikulás-műsorokat, akkor is, amikor ő került terítékre: nem sértődött meg, kifejezetten élvezte, ha utánozták. Nagyon színes, érdekes egyéniség volt. Emellett tanárként is atya maradt, és példakép. Papi generációk adnak hálát érte Istennek. Harminc évig volt az esztergomi káptalan tagja, 2000-től nagyprépostja. Talán ma már sok mindenben átalakult a káptalan szerepe is, de ott is felelősséggel és odaadással állt az évezredes intézmény élén. Hálát adva Istennek Gaál atya életéért, hisszük, hogy ez a gazdag élet, melyben a szenvedés is jó ideje helyet kapott, Isten örök hajlékában folytatódik. Évekig súlyos beteg volt, de erőt kapott ennek elfogadására. A halála előtti napon is tanított. A búcsúzás perceiben mélységes hittel ajánljuk őt Isten szeretetébe, imádkozva érte. Kérjük irgalmas Urunkat, adja meg testvérünknek az igazak örök jutalmát.”
*
Gaál Endre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Tanárképző Központja egykori dékánjának lelki üdvéért szeptember 29-én Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora az egyetem vezetőinek jelenlétében mutatott be emlékmisét a budapesti Egyetemi templomban.
