Fotó: MKPK
Felemelő volt, hogy azok az emberek, akiknek nagy többsége mérhetetlen nyomorban él, magyar szemmel, magyar ésszel föl nem fogható nyomort lehet látni, ennek ellenére tudnak vidámak és boldogok lenni. Üzenet ez az európai társadalmak számára… Kis baj esetén is azonnal elkeseredünk, összeomlunk. Jó lenne megtanulnunk, a teremtett világ sokkal összetettebb, nehezebb, de egyben sokkal szebb is, mint ahogyan sok esetben az európai ember fölfogja.
A szervezés terén is óriási tanulságokra tettünk szert. Ezért is volt számunkra rendkívüli öröm, amit a szentatya mondott el a zárómisét követő videóüzenetében, hogy 2020-ban nálunk rendezik meg az eucharisztikus világkongresszust. Óriási volt magyarnak lenni. Kiálltunk egymillió ember elé, s a magyar nemzeti lobogókkal mi köszöntöttük az ott lévőket, ők meg minket, s közösen ünnepeltünk – ez fölemelő volt. S a felemelő pillanatok mellett azonnal éreztem – éreztük – a felelősséget is. Az, hogy Európa, és azon belül Magyarország kapta meg a 2020-as világkongresszus megrendezését, üzenetértékű. Az az életvitel, az az életstílus, amely elterjedt Európában, s amely nem más, mint az individualizmus erősödése, hosszú távon nem fönntartható. Ha meg akarunk maradni kultúránkban, ami nemcsak Európának, nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak fontos, az egész világ katolicizmusának is, ha azt akarjuk, hogy Európa megmaradjon kulturálisan és gazdaságilag is erősnek, akkor változtatni kell a mostani életformán. Ez pedig nem jelenthet mást, mint a kereszténység gyökereihez való visszatérést.
