Őrhelyen

Időutazás is a kötet, hiszen számos írást a legendák lámpásának fénye világít meg. A legszebbek ezek közül a Halhatatlanok kertjében című, amely a Rómában található Idegenek Temetőjét járja körül, az ókori Rómát megidéző esszék, mint a Via Appia, a Márvány-elbeszélés, a Veronika-esszé, amely Az igazi képmás címet kapta, vagy a középkori tari templom titkait kutató írás (Szép hajlék idő-sugara), amely a pokoljáró Tar Lőrinc nyomába ered.

A szerző megidézi mesterei emlékét is. Méltó és szép gondolatokat olvashatunk többek között Kunszery Gyuláról, Kányádi Sándorról, Rónay Györgyről, Sík Sándorról, Bálint Sándorról. Ezek az írások is többek, mint emlékek puszta felidézései. Mindben ott lüktet az elődök szelleme, a gondolat és az eszme, amelyet az utódoknak nemcsak őrizni, de újragondolni és továbbadni is kötelességük.


A szerző nem csupán a klasszikus irodalmi értékek világában mozog otthonosan, nemcsak az ókori szerzők műveit tudja összekötni a legújabb kori irodalom nagyjaival. Zenei műveltsége és a néprajzban való jártassága szintén magával ragadja az olvasót. A kötetben helyet kapott egy kutatói munka története is, amely egy római kávézóban „talált” Grieg-dallamnak ered nyomába. De fellapozhatjuk a néprajzkutató Barna Gáborral készült interjút is, amely a Bálint Sándor-i örökséget tárja elénk, amennyire ez néhány oldalon lehetséges.

Több írás is elvisz bennünket az író szűkebb pátriájába, a Mátra festői hegyei közé. Ezekben a gyönyörű darabokban a költő Tóth Sándor is megmutatja magát. Egyik legszebb versét a Nyár – határkeresztekkel című írás rejti. Megrendítő sorok tanúskodnak arról, hogy az őszinte Krisztus-keresés előfeltétele gyermek-árvaságunk beismerése: „Vannak órák így gondolni Rád, / ki itt vagy, s mert azt mondtad: / »Jobb, ha én elmegyek«, bizonyságul / hagytad, hogy itt maradtál minden / könnyével a pillanatnak. (Mint apa, / ki a játékban megríkatja kisfiát, / ha bújócskáznak.)

Tóth Sándor a szépség, a hit és a műveltség ösvényein jár. „Följegyzései” arról az örök hegyről valók, amely menedék és vigasz, de őrhely is az értékmentők számára, miközben lent a Város és a Birodalom pusztul, vagy tűzben égve más alakot ölt.

(Szent István Társulat, 2014)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..