Egy késői húsvét akár egybeeshet a Föld napjával (április 22.) is. Valamennyi említett alkalom a teremtett világ védelméről szól. Az ég madarai és az erdő fái sem egymás nélkül, sem tiszta víz és tiszta levegő nélkül nem tudnának létezni. Ezért helyes és kívánatos, hogy személyes felelősségéből adódóan minden hívő ember a mai általános vélekedésnél hangsúlyosabb, cselekvő választ adjon a teremtett világ megőrzésével kapcsolatos kérdésekre, s ez bizony nemcsak megemlékezést jelent, hanem tettet is. Az említett világi események és az egyházi ünnepek üzenetei egyaránt a felelősségről és a cselekvő szeretetről szólnak.
Mi a böjti időszak célja valamennyiünk számára? A böjt csupán egy eszköz, a cél a bűnbánattartás, az Istenhez fordulás, a cselekvő áldozat. S mi más lehetne ilyenkor beszédesebben cselekvő, valódi tett, mint az étellel, az élelmiszerekkel való különös takarékosság?
A Földön megtermelt élelmiszerek mintegy fele minden évben kárba vész – olvasható egy Nagy-Britanniában készült friss jelentésben. Megközelítőleg négymilliárd tonnányi élelmiszert állítunk elő évente, és ennek a felét elpocsékoljuk. Mi ennek az oka? Részben az alacsony hatékonyságú betakarítási gyakorlat, a különböző tárolási és szállítási problémák, a boltokban maradó lejárt, romlott élelmiszerekből keletkező „szerveshulladék- hegyek”, és persze a pazarló vásárlói magatartás. Szakértői becslések szerint Európában egy átlagos négytagú családban havonta ötvenhatvan kilogramm ételt hajítanak ki a szemétbe.
Magyarországon ugyan a lakossági pazarlás ennek „csak” körülbelül egyharmada, ám ez a mennyiség is tetemes: a hulladéklerakókba kerülő kommunális hulladék majdnem tíz százaléka, becslések szerint nagyjából négyszázezer tonna megvásárolt, majd kidobott, megromlott vagy lejárt szavatosságú élelmiszer. Ehhez adódnak hozzá az élelmiszerboltokban, a raktárakban és a piacokon megmaradó élelmiszerek, a fogyasztók által meg nem vásárolt termékek, amelyeket a választékbővítés érdekében kínáltak eladásra. A szemet gyönyörködtető és a képzeletet megbabonázó óriási árubőség, a több tízezer féle élelmiszer is inkább a pazarlást erősíti, mint a tudatos vásárlást.
Húshagyókedd, hamvazószerda, s máris itt van nagyböjt első vasárnapja. Legalább ezekben a napokban gondoljunk tudatosabban az ételpazarlás mérséklésére: az apró megmaradót se hagyjuk kárba veszni, seperjük össze a „morzsákat” is, gondoljuk át, miből, mennyit vásárlunk, és azt is, hogy abból mennyit dobunk ki. Az a „tett” is hasznos lehet, amelyet nem teszünk meg. A környezetet kíméljük azzal, amit nem veszünk meg, és nem dobunk ki. Legyen így, hiszen itt anagyböjt!
,Nemes Gábor
