„Nagyon elesettnek láttam”

 

Másfél méterre lehetett tőlem, amikor a kerekeken guruló szerkezetről az oltár előtt leszállt, és a lépcsőn felsegítették. Megdöbbentett, hogy mennyire gyenge: beesettnek, „elfogyottnak” láttam az arcát. Az a megtiszteltetés ért, hogy a rend azon hét-nyolc képviselője között lehettem, akik személyesen is köszönthették. Gyűrűcsókot adtam volna neki, de amikor megfogtam a kezét, erősen rám támaszkodott, az arcunk összeért, és szinte összeölelkeztünk. Könnyes szemmel jöttem el az oltártól, mert nem számítottam rá, hogy ennyire rossz állapotban látom.

Beszédében a máltai lovagrend tevékenységét méltatva a hit védelmének szempontját hangsúlyozta, vagyis azt, hogy rendünk nem lehet csupán egy karitatív szervezet a sok közül, hanem a tanúságtétel is fontos feladata, Isten szeretetét kell megjelenítenie a világban. Egy Feszty Masa-képet adtam neki ajándékba, amelyen Istenes Szent János egy idős, beteg férfit gondoz, és a betegek világnapjára írt levelem olasz fordítását is a titkárságán hagytam. Borzongató, hogy mintha mindkettő valamiként előképe lett volna a lemondásának…

A legnagyobb élő katolikus teológust tisztelem benne, aki pápaként kivételes bátorsággal konfrontálódott a mai problémákkal, s a legkényesebb kérdésekkel sem félt szembenézni – mondta a lemondott pápáról Kozma Imre.