De ma az igazi veszély nem a levegő hiánya, hanem annak szennyezettsége. Értékrelativizmus, ezoterika, szinkretizmus lelki-szellemi levegővel szennyezői, jelenlétük halálos kórok okozói és veszélyt jelentenek az egész közösségre. Kevésbé felismerhetők, így veszélyesebbek, mint az ateizmus, ahol mégiscsak világos választási lehetőségünk volt. A kor következményei: családok széthullása, közösségek felbomlása, nemzetünk éltető erejének gyengülése. Talán ennek figyelembevételével lehet értékelni azt a tényt, hogy a KDNP képviselőcsoportja benyújtotta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénytervezetet.
Nemzetépítésünk nélkülözhetetlen feltétele, hogy önazonosságunkban megerősödjünk. Nem elegendő, hogy megismerjük magunkat, de vállalni és képviselni – minden helyzetben – erkölcsi kötelesség.
A lelkiismereti és vallásszabadság ugyanis nemcsak az ember legbensőbb és legalapvetőbb szükséglete, de egyben egy közösség összetartozásának lehetősége is. Statisztikailag is igazolható, hogy egyes nemzetiség és egy adott valláshoz való tartozás között erős összefüggés mutatható ki. Ezért a szabadság, különösen a vallásszabadság folyamatos küzdelem.
Boldog II. János Pál pápa Megtalálni a hazát című versében írja:
-„ A szabadságért önmagaddal fizetsz
– ezért hívjuk szabadságnak azt, ami
– míg fizetsz – megengedi, hogy újra önmagad
birtokosa lehess. Ezen az áron lépünk be a történelembe,
érinthetjük korszakait. Hol a határ a generációk között,
akik nem fizettek eleget, és akik túl sokat fizettek?”
Túl sokan, túl sokat fizettek azért, hogy ma, a következő nemzedék élvezhesse, és ne visszaéljen a vallásszabadsággal.
A törvényalkotás és maga a törvény: lehetőség. Kerete annak, hogy életünket, boldogulásunkat úgy rendezzük be, hogy korlátozás nélkül követhessük lelkiismeretünk szavát, szolgálva egyben a köz javát is. A lehetőség felelősség.
A KDNP képviselőcsoportja és a kormányzat illetékesei a törvény megalkotásánál két alapelvet kívánnak érvényesíteni. Senkinek nem sérülhetnek a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogai, ideértve a közösségi létét is. Hozzá kell tennem, hogy a közösségi vallásgyakorlás nem biztos, hogy minden esetben csak egyházi keretek között folyhat. Akik a törvényben foglalt feltételeknek nem felelnek meg – vallási tevékenység folytatása legalább húsz éve és legalább ezer fő azonos nyilatkozata -, azok egyesületi jog alapján folytathatják tevékenységüket.
Ahogy a Dignitatis humanae zsinati dokumentum fogalmaz: „ A közhatalomnak tehát igazságos törvényekkel és más alkalmas eszközökkel vállalnia és biztosítani kell minden polgára vallási szabadságának védelmét, kedvező feltételeket kell nyújtania a vallásos élethez, hogy a polgárok valóban gyakorolhassák a vallással kapcsolatos jogaikat, és teljesíthessék annak kötelességeit, a társadalom pedig élvezze az igazság és béke javait…”
Szeretnék azonban egy félreértést eloszlatni. Amikor az állami jog nyelvén egyházról szólunk, akkor azt nem teológiai értelemben tesszük.
Egyetértek azokkal, akik azt vallják, hogy az egyházról – mivel egy és hamarabb létezett, mint a ma létező európai állam – az utóbbi nem alkothat jogot. A törvény szóhasználata tehát a köznyelvben meghonosodott összefoglaló kijelentés, magában foglalja a vallási közösségeket, gyülekezeteket, felekezeteket is.
A másik elv, ami egyben a törvényalkotó célja, hogy megakadályozzuk, de legalább megnehezítsük a visszaélés lehetőségét a vallásszabadsággal. Ne lehessen álvallásokkal gazdasági előnyökhöz jutni, családokat szétzilálni, embereket terrorizálni. Ne lehessen az állam semlegességének elve mögött az ateizmust ismét államvallássá tenni. Áltudományos ősmagyarkodással ne lehessen a kereszténységgel elegyíteni homályos eredetelméleteket. Mindezek szükségesek, de nem elégségesek, mert a törvény csak egy keret a mindennapi létfeltételeinkhez.
Ahhoz, hogy valósággá váljon, „önmagunkkal kell fizetni”. Hitünkben megerősödve, mindennap fel kell venni keresztünket és mindennap – oda, ahová állított a sors – tanúságot tenni arról, aki küldött. Nem törődni a koreszménnyel, a divatirányzatokkal, az álprófétákkal, a szellemi-lelki levegőt szennyezőkkel.
Talán véletlen, ha ugyan létezik véletlen, hogy a törvénytervezetet pünkösdkor nyújtottuk be. Mindennapjainkban tegyük közösen, felelősen pünkösd üzenetévé.
a szerző az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi,
civil- és vallásügyi bizottságának elnöke
