Az egyik, Carol Lane Fenton Földünk titkai című műve a természetalakító erők roppant munkáját mutatja be, rámutatva, hogy az „élettelen természetben” lejátszódó varázslatos folyamatok, illetve a föld sokszor pusztító erejének láttán már az akkori kor embere is – törpeségét és tehetetlenségét érezve – arra a következtetésre juthatott, hogy „a földfelszín alakításában szerepe édeskevés. Az csupán a természeti erők kisebb-nagyobb kihasználásáig terjed, s így élete végelemzésben azok függvénye”.
A másik könyv, M. Iljin A Fekete-tengertől a Kaspi-tóig című munkája a sztálini Szovjetunió természetátalakító buzgalmának egyik példáját mutatja be: az örményországi Szevan-tó környékén. Első olvasatra nem is elmarasztalóan. Hiszen csupán száraz adatokat sorol: a csaknem kétezer méterrel a tenger szintje fölött lévő tengerszemet több folyó táplálja, de a vízszint a nagy párolgás miatt mégsem emelkedik. A víz energetikai és öntözési „hasznosítására” korábban is készültek tervek, melyeket akkor, az ötéves terv idején meg is valósítanak: 860 millió kwh kapacitású vízerőmű épül, mely 12 milliárd ember munkájával egyenértékű, így olyan helyzet teremtődik, mintha milliónyi láthatatlan dolgozó munkája tartaná működésben a gépeket, az esztergapadokat, üzemeltetné az alumíniumkohókat, a gyárakat, a vasutakat és a traktorokat, s világítaná a lakásokat. Ráadásul megoldódik majd az Ararát száraz völgyeinek az öntözése is, persze, azért a fölösleges mocsarakat is lecsapolják. Az egész (Grúziát és Azerbajdzsánt is magában foglaló) térség felvirágzik, egzotikus, illetve trópusi növényeket honosítanak meg, ezenkívül új otthont talál itt a bambusz, a citrom, a tea s India, Sziám és Dél-Amerika nem egy ültetvénye. A Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről jönnek ide az újjáépítést végző szakemberek: „geológusok, agronómusok, mérnökök, építészek. Elvégezve kijelölt feladatukat új állomáshelyre távoznak. Helyükbe a már kényelmesen berendezkedett munkáslakásokba a gyárak és üzemek időközben kitanult munkásai kerülnek. Új élet kezdődik tehát őrjítő gyors ütemben. Nincs az a térkép, mely a fejlődést követni tudná, hiszen mire elkészül, már el is avul” – olvashatjuk az idézetet a szovjet újságíró (amúgy igen sok pontatlansággal és döbbenetes fordítási hibákkal terhelt) hatvan évvel ezelőtt, 1949-ben megjelent könyvéből, melyhez azonban Karl János befejezésül hozzáteszi: „Az olvasó ezeket az álomvilágba illő részleteket olvasva méltán kérdezheti: mi lesz itt egy emberöltő múlva?”
Íme az eredmény: a megkezdett monumentális természetátalakító munka Sztálin halála után ugyan lényegében félbeszakadt, illetve módosult, ennek ellenére a tó felszíne 1949-hez viszonyítva 2005-re 1360 km²-ről 940 km²-re csökkent, a vízszint pedig 20 méterrel lett alacsonyabb. A 874-ben a tó egyik akkori szigetére épült kolostoregyüttes (a két templom és a nagyméretű, többhajós előcsarnok) mára a szárazföldre került, minthogy a sziget időközben félszigetté alakult. („Jó hír” viszont, hogy az 1930-ban elnéptelenedett kolostor és templom ismét az örmény apostoli egyház birtokában van, ahol például nyaranta a kispapok lelkigyakorlatokra gyűlnek össze.) Az időközben függetlenné vált Örményország vezetői, illetve vízügyi szakemberei hiába próbálkoznak mind a mai napig drága és szintén monumentális alagútrendszerek megépítésével máshonnan ide vezetni a vizet, a Balatonnál jóval nagyobb felületű tó szintje csak nem akar emelkedni. Így, ahogy ilyenkor lenni szokott, az elégtelen vízmennyiség és az emberi beavatkozások következtében nőtt az eutrofizáció, s a megváltozott élettér következtében több halfaj (pisztráng, közönséges fehérhúsú hal, stb.) és rák eltűnt.
Egyébként a hatvan évvel ezelőtt megjelent két könyv akkori recenzora, mikor azok „gondos áttanulmányozását” javasolta, azt is hangsúlyozta, hogy a „keresztény világszemlélet” nagyon is segíthet a természeti erők kiaknázásával kapcsolatos kérdések „további tisztánlátásában”, hiszen azzal, hogy „Isten az embernek tehetséget adott,” egyúttal „munkatársul is hívta”, hogy „a földfelszín formálását, alakítását” a természet rendjének tiszteletben tartása mellett végezze. Így, különösen ha figyelembe vesszük, hogy írása a fokozódó egyházüldözés idején keletkezett, annak nemcsak bátor hangját kell észrevennünk, hanem a prófétai tisztánlátást sem nélkülöző szakszerűséget is.
