Már az enciklika megjelenése előtt időről időre hírt kaptunk arról, hol tart a tanítás megírása és kiadása. E kommunikációs szempontból igen jól előkészített folyamat egyik eredménye az volt, hogy az enciklika megjelenését felfokozott várakozás övezte. Federico Lombardi szentszéki szóvivő a dokumentum bemutatását azzal kezdte, hogy elmondta: az elmúlt huszonöt évben soha egyetlen pápai megnyilatkozás bemutatását sem kísérte még ilyen nagy figyelemmel a közvélemény. A dokumentum hat fejezetre tagolódik: az első három „helyzetértékelés” jellegű. Az első Ami otthonunkban történik címen összefoglalja a környezet- és a természetvédelem legfrissebb tudományos ismereteit úgy, hogy „meghallhassuk a teremtés kiáltását”. A második A Teremtés Evangéliuma, melyben Ferenc pápa a Biblia egyes elbeszéléseit újraolvasva, a dogmatikai és teológiai kereteket megadva bizonyítja, hogy az embernek „szerfölött nagy felelőssége” van a teremtett világ iránt. A harmadik fejezet, A környezeti krízis emberi gyökere a társadalmi-gazdasági okokról és az azokból fakadó tűrhetetlen folyamatokról szól. A negyedik (Átfogó ökológia) jelenti az enciklika tengelyét, koncepcionális megalapozását. A szentatya ebben az „igazságosság új paradigmájaként” vezeti be az átfogó ökológia fogalmát, „amely integrálja azt a sajátos helyet, amelyet az emberi lény ebben a világban elfoglal és kapcsolatait az őt körülvevő valósággal”. Az ötödik fejezet (Néhány iránymutató és cselekvési vonal) már a konkrét megoldásokat keresi, és a dolgokat a nevükön nevező, nyílt párbeszédre szólít fel. A hatodik fejezet (Nevelés és ökológiai spiritualitás) „ökológiai megtérés”-re hív fel, egy másfajta életstílusra való törekvésre ad iránymutatást.
Az enciklika már a megjelenése napján rendkívül erőteljes médiahatást váltott ki: sokan üdvözölték, de támadták is egyenes, a közgazdasági és társadalmi tabukat nem kímélő kijelentései miatt.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal együttműködésben Közös otthonunk a teremtett világ címmel, egyházi és politikai vezetők részvételével szeptember 29-én konferenciát rendezett az Országház felsőházi termében az enciklika magyar nyelvű megjelenésének tiszteletére. A Naphimnusz Katolikus Teremtésvédelmi Egyesület, mely feladatának tekinti az enciklika üzeneteinek terjesztését, és szerény eszközeivel a benne foglaltak megvalósításának elősegítését, tevékeny részt vállalt a találkozó megszervezésében.
Klímacsúcs Párizsban
Az elmúlt év kiemelkedő eseménye volt az Éghajlatváltozási Keretegyezmény részes feleinek huszonegyedik találkozója, a párizsi klímacsúcs. A tárgyalások december 12-én este megállapodáshoz vezettek. Elkészült az úgynevezett Párizsi Megállapodás, egy tizenkét oldalas dokumentum, amelyhez egy mintegy húszoldalas COP21-határozat is tartozik. Az előjelek rosszak voltak. Köztudott, hogy az úgynevezett nemzeti kibocsátás-csökkentési vállalások – még ha azok akár maradéktalanul meg is valósulnának – nem elegendők ahhoz, hogy 3 °C alatt tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést. Egy ilyen mértékű átlagos hőmérséklet-emelkedés következménye a magasabb szélességi körök tájékán akár 5-6 °C, Magyarországon pedig 3 °C-ot meghaladó is lehet. Ne feledjük, hogy egy ilyen változás jelentős hatással van a csapadék térbeli és időbeli eloszlására, és következménye az extrém helyzetek, időjárási katasztrófák (aszály, árvizek), elemi csapások (szélvihar, felhőszakadás stb.) mind gyakoribb előfordulása.
A megállapodás küszöbértékként rögzíti a 2 °C-ot, és utalást tesz arra, hogy lehetőség szerint törekedni kell a 1,5 °C-os szint átlépésének elkerülésére (Art. 2). A dokumentumban megtalálható az üvegházhatású gázkibocsátás globális csökkentésének vállalása (Art. 4.1), és szó van arról is, hogy 2050-re egy olyan egyensúly megteremtése a cél, amelyben a széndioxid- nyelők (erdők, óceánok stb.) kapacitása egyenlő a kibocsátással. Itt meg kell jegyezni, hogy ez a széndioxidtól eltérő üvegházhatású gázokra (például metán, kénhexaflorid, egyes freonok stb.) nem lesz érvényes. Az eredményesség érdekében 2023-tól ötévenként felülvizsgálják a célok teljesítésének folyamatát (Art. 14.1–2) mind a kibocsátás-szabályozás, mind pedig az alkalmazkodási feladatok vonatkozásában, így nyomon követhetővé és összevethetővé válnak az egyes országok eredményei.
Továbbra is homályos maradt azonban az előrelátható „veszteségek és károk” témaköre (Art 8.), és nem jött létre önálló és valódi együttműködési mechanizmus a fejlődő világ országainak megsegítése, illetve az ehhez tartozó felelősség megosztása érdekében. A fejlett országok nem kívántak semmiféle konkrét (pénzügyi) felelősséget vállalni ezzel kapcsolatban.
A megállapodás hatálybalépésének feltétele egyrészt az, hogy a klímacsúcson részt vevő államok kellően nagy számban (legalább ötvenöten) ratifikálják a dokumentumot, másrészt az, hogy az összesített kibocsátások viszonylag magas szintet érjenek el (a világ összkibocsátásának legalább ötvenöt százalékát képviseljék). E kettős feltétel erősíti, míg a célok és az azok eléréséhez vezető eszközök homályos kapcsolata gyengíti e nemzetközi jogi dokumentum tényleges megvalósíthatóságát.
Feladatok 2016-ban
Kétségtelen, hogy a nemzetközi magas politika szintjén erősnek tűnik az összhang. A világ vezetői egyre komolyabban veszik az éghajlatváltozás veszélyét, és elkötelezetteknek látszanak a tekintetben, hogy komolyabb és egységes lépéseket tegyenek a klímaváltozás mértékének csökkentése és a káros hatásokhoz való alkalmazkodás érdekében. Ugyanakkor – mint ahogyan a fentiekből is látható – nyitva maradt néhány lényeges kérdés, amelyeket még távolról sem oldottak meg. A jövőben jóval konkrétabb és radikálisabb célokat megfogalmazó megegyezés-sorozatra lesz szükség az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére vonatkozóan.
Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény két fontos szerve, a Végrehajtási Testület, illetve a Tudományos és Technológiai Testület május végére tervezett kéthetes bonni üléssorozatán rengeteg részletkérdést kell majd megoldani. E testületek készítik elő a részes felek következő találkozóját (COP22), amelyet az év végén Marrakesh-ben tartanak majd. Tudni kell, hogy a részes felek találkozója az egyezmény tulajdonképpeni parlamentje, az ott meghozott döntések kötelezőek mindazokra, akik tagjai az egyezményeknek. A következő találkozó sokat segíthet a Párizsi Megállapodás mielőbbi ratifikációjában.
A fejlett államoknak nemcsak a pénzügyi segítségnyújtás terén, hanem a példamutatásban is óriási a szerepük. Bár az is köztudott, hogy ezek jóval hátrébb állnak a versenyképesség megőrzése és a tartós fejlődési modell mögött. A fejlett államokat tömörítő szervezet az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet). A 2016. évi Miniszteri Értekezlet és a május elejére tervezett OECD Fórum a mai ismereteink szerint egy sor olyan kérdést tárgyal majd, amely összefügg a fejlődés és a klímaváltozás témaköreivel.
Az idei év hazánk OECD-tagságának 20. évfordulója is. A Miniszteri Értekezleten Magyarország 2016-ban alelnöki pozíciót tölt be az elnöklő Chile mellett. Ezen a fórumon és kísérő rendezvényein nemcsak további lépéseket fogalmazhatnak meg a résztvevők, hanem egyeztethetik és megerősíthetik a fejlett világnak a klímaváltozással összefüggő fejlesztési terveit.
2016 szeptemberében találkoznak az OECD környezetvédelemért felelős miniszterei. Itt már konkrét szakkérdésekben is megerősítések várhatók, ha minden abban a szellemben történik, amely a világ vezetőinek párizsi találkozóját jellemezte tavaly decemberben.
