Nyilas Atilla egyetlen nyarai

A Budapesten élő költő lapunk versrovatának rendszeres szerzője, polgári foglalkozása szerint nevelőtanár egy fővárosi iskolában. 1965-ben született, vagyis a középnemzedékhez tartozik; korábban nyolc önálló versgyűjteménye jelent meg. Viszonylag későn, huszonnégy évesen jelentek meg először versei országos lapban, első önálló kötetével 1997-ben rukkolt elő. Lelki útjairól, a katolikus egyházzal történt találkozásáról megható őszinteséggel vall egy 2005-ben, az Új Ember felkérésére született írásában: „Emlékezetem szerint 1982 karácsonyán fordultam meg először misén. Vallási nevelésben nem részesültem, sokáig az egyetlen említésre méltó értesülésem az volt az istenhittel kapcsolatban, amit általános iskolai magyartanárunk mondott, talán osztályfőnöki órán: vannak öreg emberek, akik még úgy tudják, van Isten, de ezért nem kell őket kinevetni, nem tehetnek róla; vitatkozni velük, győzködni őket nem érdemes. Így kezdett érdekelni a vallás. Megtaláltam apám régi imakönyvét, fölfedeztem a Miatyánk szépségét, utóbb meg is tanultam a magam örömére. Később, már gimnazista koromban tudomásomra jutott, hogy diáktársaim között is vannak hívők! És hogy egyesek járnak templomba, és azt, ami ott zajlik, misének hívják. S egy áldott szép karácsony estén, 1981-ben (tizenhat évesen) erősen elhatároztam, hogy egy év múlva, ha törik, ha szakad, el fogok menni az éjféli misére.”


    
A kamaszként megtalált, majd megélt hit azóta is hűségesen kíséri Nyilas Atilla életét és költészetét – erről tanúskodik például új kötetének 27. számú jegyzete: Ha csak egy hívő van is, / a hit meg van mentve. / És annak az egynek, / ha másnak nem, / hát nekem kell lennem.
   
A füzet-kötet százhuszonhárom tétele három év: 2006, 2007 és 2008 nyarának verstermését nyújtja, három, azonos terjedelmű fejezetre bontva. A mű címében persze játékos kétértelműség munkál, hiszen az egynyáriság a mulandóság, az átmenetiség szinonimája, ám ugyanúgy jelenti egészen egyszerűen azt is – hangsúlyozzuk, olvasói véleményünk szerint e verseknél az utóbbi értelmezés érvényes! –, hogy a kötet egyes fejezetei egyetlen nyár során keletkeztek.

 

Fotó: Stekovics Gáspár