A templom hatalmas hajó. Ajtaja előtt elválunk. Apu a kórusra megy. Még nézem, ahogy lépeget fel azon a gyermeki fantáziát megmozgató csigalépcsőn. A nővéremre bízva lent maradok a faragott szobrok és freskók között. A mise végtelenül hosszú. Az egészből alig értek valamit. De tudom, ha már a második térdelésből állunk fel, nemsokára vége. Apu a kórusajtóban vár bennünket. A nővérem a kezemet fogja. Mehetünk a cukrászdába. Ez a jutalom, mert illemtudóan kibírtam. Legalábbis az én elgondolásom szerint.
Kicsi vagyok. A nagynéném értem jön minden szombaton. Temetőbe megyünk, hogy a régen elhalt nagyszülők sírját gondozzuk. Nekem is van kis gereblyém, virágcsokrom. A temető gyönyörű. Tele virágokkal és titkokkal. Egy gazdag család kápolnája előtt lábujjhegyre állva mindig megállok. Alig érem fel, alig látok be az ajtó üvegablakán. Ettől még izgalmasabb. Nagyszüleim sírja mögött ifjú pár nyugszik. Esküvői képük a sírkövön. Nem esik útba, de mindig letérek, hogy megcsodáljam és megsirassam őket. Nagynéném angyali türelemmel várja, hogy magánszertartásomat befejezzem.
Nagy vagyok, felnőtt. A járda ugyanaz, de a házak összementek. A templom kicsi bárka. Anyám és nővérem kezét fogom. A gyászmise sokadik. Már nem számolom. Lassan húsz éve, hogy utoljára láttalak felmenni azon a csigalépcsőn. A szertartás bántóan rövidnek tűnik. Nem akarom, hogy vége legyen. Kilépünk a templomajtón. Tétován álldogálunk. Hazaballagunk. A régi cukrászda falát titokban megsimítom. Nagy vagyok, felnőtt. A temető ugyanaz. Ösztönös kíváncsisággal lépek az öreg kápolna ajtajához. A felső ablakrészen nézek be. Mindent látok. Csalódottan fordulok el. Titkai már nem titkok többé. A menyasszony és vőlegény ugyanúgy mosolyog. Harminc éve örökre ifjú házasok. Nem siratom, inkább irigylem őket.
A sírod mellett, mint mindig, most is téblábolok. Leülök inkább. Oda a sír szélére. Bocsánatot kérek, hogy megint nem hoztam koszorút. Még meg is magyarázom. – „Mert Pesten nem kapni szépet. Itt meg már megint nincs nyitva semmi.” Te is, én is tudom, hogy ez nem igaz. Mert megint elfelejtettem. És mert valami miatt nem tudok koszorúkat vinni a sírodra. Beszámolok erről-arról. Kérdezlek. Válaszolsz. Beszélgetünk. Nagy vagyok. Kicsi vagyok. Nincs vége.
