A tanári katedrát az orvosi hivatásért elhagyó teológusé, az afrikaiak szenvedéséről olvasó, s aztán mindvégig értük élő lelkészé, az orgonaművészé vagy filozófusé, aki nem csak beszélt az élet mélységes tiszteletéről… Lehet, hogy épp ezért hallgatunk róla. Igaz, vagy tesszük, amit ő (a magunk útján, nem feltétlenül Afrikában), vagy különben kár a szóért… Persze nem kár, de csak addig, míg szívünkbe nem idézzük alakját, hadd mozgósítson minket. A brit rendező, Gavin Miller szerint efféle emlékezetélesztés a célja az Ein Leben für Afrika (Élet Afrikáért) című filmnek, mely az idős Schweitzer néhány évének történetébe vonja be a nézőt. Az „őserdő orvosa” 1949-ben hangverseny- és előadókörútra érkezik Amerikába feleségével: afrikai missziójuk javára gyűjtenek. Emellett – az éppen szárba szökkenő hidegháborús hangulatban –, társulva barátjához, Albert Einsteinhez Schweitzer beszédeket mond az atomfegyverkezés ellen. E „pacifista” hév természetesen nem mindenkinek tetszik, így aztán a hallgatóság soraiban az FBI és a CIA kirendelt munkatársai is helyet foglalnak. Az ekkortájt nem enyhén hisztérikus újvilági hangulatban kommunistagyanússá váló „Nagy Fehér Varázsló” rádöbben: a béke melletti nyilvános kiállása a fekete kontinensen vállalt szolgálatát is veszélyezteti. Az igaz történetet a Nobel-békedíj átvételének idejéig (1953) követi az amerikai-német gyártású film, amelyben az eddig inkább rosszfiúkat játszó, holland származású Jeroen Krabbé (65) alakítja Albert Schweitzert, valós koránál kissé fiatalabbnak mutatva az ekkor már hetvennyolc éves orvost. Az eddigiekből is kitűnik: nemzetközi gárda műve a nagyrészt Dél-Afrikában forgatott film, melyet december 24-én mutattak be a német és a svájci mozik, január elején pedig már Ausztriába is eljutott. Magyar vonatkozása, hogy nálunk még nem játszszák, sőt eddig szó sem esett róla a médiában (de legalábbis nem kerül külön erőfeszítésbe, hogy a hírét is elkerülje az ember), egyelőre, úgy tűnik, nem esett át a honi szaksajtó ingerküszöbén. Hiába, no, súlyozni tudni kell.
