Ma, a technika nyújtotta lehetőségek számos olyan eszközt adnak a kezünkbe, amelyek segítségével kapcsolatban lehetünk másokkal (internet, mobiltelefon, rádió, tévé), személyes ismerőseinkkel, a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül pedig az emberek sokaságával. A rádió olyan modern kori missziós eszköz, amelynek adását bárki foghatja, műsoraink eljutnak azokhoz is, akikkel egyébként a hagyományos lelkipásztori tevékenység során a pap nem találkozik. Ezt jó néhány esetben megtapasztaltuk már az egri Szent István Rádióban. Elsősorban nem abban kell keresni a rádió szerepét, hogy közvetlenül megtérésre indítson, bár erre is van példa, de fontosabb az a „közszolgálatiság”, amelynek során életünk különféle eseményeiről, problémáiról vagy örömteli témáiról keresztény értékrend szerint tudunk beszélni, kérdezni. Az a tapasztalatunk, hogy ez sokszor előszobája az Istenhez való visszatérésnek, a megtérésnek. A másik fontos szempont, hogy keresztény testvéreinket megerősítsük hitükben. Nagyon sokan, főleg az idősebbek közül már házhoz vagy ágyhoz kötöttek betegségeik miatt. Ők már nem tudnak személyesen bekapcsolódni az egyházközség életébe, legfeljebb az első péntekek alkalmával találkoznak lelkipásztoraikkal. Szentmisék, szertartások közvetítésével, napi rózsafüzér-imádsággal ők a rádió nagy lelki közösségébe tartoznak. Emberileg szinte felmérhetetlen az a kegyelmi kincs, amely ebben a lehetőségben rejlik. Számosan elmondták már, hogy sokszor az öröm, a remény egyedüli forrása számukra a rádiónak ez a szolgálata. Ez a megszokottól eltérő környezet és mód teszi sajátossá és mégis teljessé az én lelkipásztori szolgálatomat is – a rádió vételkörzetét jelentő „virtuális” plébánián.
a szerző igazgató,
Szent István Rádió
