A lelkigyakorlatot Kovács Ferenc diakónus, Kovácsné Treer Mária gyásztanácsadó vezette, míg a lelki kísérő Csernák Zoltán volt. Az abortusz nem ér véget a műtőnél. A lelki hatás sokáig elkíséri a nőt, még úgy is, ha nem tudatos ez az érzés. Az álmatlanság, a bűntudat, a depresszió, a halálfélelem mind olyan tünetek, amelyek jelen vannak az abortuszt átélt nők életében. A terhességmegszakítást kiváltó körülmény persze minden esetben egyedi. A tapasztalat azt mutatja – és ezt az érintettek is megerősítik -, hogy mindig valamilyen külső ok miatt vetetik el a gyermeket: ez lehet akár anyagi, akár párkapcsolati vagy családi ok. Az is biztos azonban, hogy az esetek nagy többségében fel sem tudják mérni, micsoda életre szóló sebet ejtenek magukon. Ezekre a sebekre próbált meg gyógyírt nyújtani a máriabesnyői lelkigyakorlat, amely azért is volt különleges, mert teljesen elvonulhattak a résztvevők: nem volt kötelező a bemutatkozás, sem az életkörülmények elmondása. Persze, a gyakorlatban kiderül, hogy könnyebb úgy megosztani egy terhet, ha tudja az illető: a többiek is pont ugyanazért vannak ott, mint ő. A bűntudattal megküzdeni nem egyszerű dolog. Ahogy az egyik résztvevő elmondta: hiába gyónta meg többször is, a sebek megmaradtak annak ellenére, hogy több mint ötven évvel ezelőtt történtekről van szó. „Nagyon szerettem volna már békét a szívembe” – mondta. A legtöbben ezért jöttek: békét találni a békétlenségben. Ez az asszony elmondta: a lelkigyakorlat során az segített neki, hogy nevet adhatott a gyermekének, és már tudja, hogy Istennél a mennyben új közbenjárója van. Egy másik nő így összegezte a négy nap tapasztalatait: „Ami megmásíthatatlan, az megmásíthatatlan, de most már látom, hogyan tudnám mindezt lerendezni magamban: eddig megpróbáltam őt elfelejteni, kirekeszteni az életemből, mostantól szeretném a szívemben hordozni ezt a gyermeket, vele együtt élni.” Az egyik fiatal lány a lelkigyakorlaton jött rá arra, hogy az abortusz utáni tüneteket ő maga nem tudja enyhíteni, nem képes változtatni rajtuk – egyedül Isten az, aki képes begyógyítani a sebet. Kovács Ferenc állandó diakónus elmondta: először aggódva jött a lelkigyakorlatra, hiszen nem tudta, hogy milyen lesz a csoport, milyen lesz a fogadtatás. „Azonban pillanatok alatt kiderült, hogy egy nagyon jó mester van itt köztünk, aki megtalálta a berozsdásodott lakatokhoz is a kulcsot. Nyitottan, őszintén, néha ugyan fájdalommal telve, de tudtak beszélni arról a kérdésről, ami ennek a nagy veszteségnek, ennek a nagy tévedésnek az orvoslását elősegítette” – összegezte a tapasztalatát. Az abortuszhoz azonban nem csupán az egyéni fájdalom és teher tartozik hozzá. A résztvevők közül szinte mindenki kiemelte azt, hogy ha a tette előtti tépelődésében csupán egy biztató szót, egy kitartásra buzdító gondolatot kapott volna, akkor másképpen döntött volna. Akik átélték ezt a tragédiát, azoknak segíteniük kell – persze, mindenkinek a maga módján – a többieknek, hogy ne kövessék el ugyanazt a bűnt. Kovács Ferenc nagyon bölcs tanácsot adott a résztvevőknek: nem szabad ráerőszakolni senkire a saját élményt, csupán el kell mondani azt, hogy mi volt a tett, és annak milyen következményei vannak most az életében. Ezek után pedig biztatni kell az illetőt, fel kell neki mutatni az életében azokat a pontokat, amelyekbe kapaszkodhat. A lelkigyakorlat alatt a résztvevők a szentségekhez is járulhattak: a szentségimádások, a gyónás és a misék biztosították azt a lelki hátteret, amely összekapcsolja a szenvedő és bűnös lelket Isten szeretetteljes irgalmával. Ő az, aki a legnehezebben is segíteni tud: megbocsátani önmagamnak. Június utolsó hétvégéjén Kárpátaljára várják mindazokat, akik szeretnének egy ilyen lelkigyakorlaton részt venni. Érdeklődni és jelentkezni a sorstarsak@mariaradio.hu e-mail címen lehet.
