Tizennegyedik alkalommal rendezték meg Róma közelében, az olaszországi Terni városában a Popoli e Religioni (Népek és vallások) elnevezésű nemzetközi filmfesztivált 2018. november 10 és 18. között. Az eseményen második alkalommal adott át díjat a Katolikus Kommunikációs Világszövetség, a Signis.
A mustra fókuszában alapítása óta a fesztivál nevét adó „popoli e religioni” gondolat áll, de van egy évente változó tematika is, amely idén a „l’età imperfetta” (a tökéletlen kor) volt. A fesztivál rendezői évente kiválasztanak egy-egy országot is, amelynek filmjeire, kultúrájára, jelenére kiemelt figyelmet fordítanak. Idén Nigériára esett a választás, így a fesztivál utolsó napján a záró nagyjátékfilm és a díjátadó előtt egy egészen más világba csöppenhetett a közönség, tradicionális nigériai zenével, tánccal és ízekkel.
Hét játékfilmen, kilenc dokumentumfilmen és tizenöt rövidfilmen kívül két speciális kategóriában is versenyeztek alkotások. Míg egy különzsűri által díjazott Come ci vedete (Ahogyan minket láttok) szekcióban bevándorlók, illetve menekültek által készített rövidfilmeket mutattak be, addig a L’età imperfetta (A tökéletlen kor) szekció a tizenéves korosztály konfliktusait körüljáró alkotásokat fogta össze.
A fesztivál vendége volt Jerzy Stuhr lengyel színész és rendező, aki a nemzetközi zsűri tagja volt.
A katolikus újságírók világszövetsége, a Signis évente több mint harminc filmfesztiválra delegál tagokat a nemzetközi ökumenikus, illetve katolikus Signis-zsűrikbe, valamint egyes fesz-
tiválok esetében a vallásközi zsűrikbe. A nagy fesztiválokon
(Cannes, Velence, Berlin) kívül már nyolc éve működik ökumenikus zsűri hazánkban a miskolci Jameson Cinefest filmfesztiválon, és idén második alkalommal Terniben is, ahol Yvan Paradisi (Franciaország), Don Stefano Monai (Olaszország) és Timár Dalma (Magyarország) adott át egy-egy díjat a nagyjátékfilm és a dokumentumfilm kategóriában. Az értékelés során a filmek művészi, formai kifinomultságán, minőségén kívül kulcsfontosságú volt figyelembe venni azt is, hogy az adott film hordozza-e, és miképpen az evangélium tanításait, illetve képes-e felelősen és kreatívan közvetíteni univerzális értékeket.
A versenyfilmek sorában nagyrészt olasz filmekkel találkoztunk, de szerepeltek főként a vallásról, a hovatartozásról, a gyermek-szülő kapcsolatokról szóló, meglepően provokatív alkotások többek között Egyiptomból, Izraelből, Burkina Fasóból, Törökországból és Franciaországból is.
A Signis-zsűri által kiválasztott nyertes dokumentumfilm a Mritjubhodzs – Halotti ünnep (2017) (Mrityubhoj – The death feast, rendezte: Akanksa Szud), egy indiai alkotás, amelynek középpontjában a tradíciók, a társadalmi nyomás és a változások konfliktusa áll. Egy hindu közösség a halott elégetésétől számított 13. nap után szokás szerint a mritjubhodzsot ünnepli. Az elhunytra emlékező család számára nagyon fontos pillanat ez, hiszen minél több embert hívnak meg, és minél többet költenek az eseményre, annál inkább befogadja őket a társadalom. Ez azonban évtizedekre tönkreteszi a legtöbb család életét, mert a keresetük egy jelentős részét a banktól felvett, illetve a kölcsönkért összegek törlesztésére kell fordítaniuk, és így nem marad elég pénzük a napi megélhetésre, főként pedig a gyerekek taníttatására. A film értékei közé tartozik, hogy megfelelő ritmusban végigvezeti a tizenhárom napon a nézőt, aki így megértheti a család kihívásait és döntéseit. Az alkotás a szolidaritásról és a testvériségről beszél. Egy, a hagyományokat messzemenően tisztelő, együtt gondolkodó és egymást meghallgató közösséggel találkozunk, amely intelligensen, tudatosan és türelemmel éli meg a problémákat és a változásokat egyaránt.
A nyertes játékfilm egy 2018-ban készült izraeli alkotás lett, a Feltámadás (Geula – Redemption, rendezte: Josszi Madmoni, Boaz Jehonatan Jaakov). Az ortodox zsidó közösség egyik tagja, Menacem egyedül látja el súlyos betegségben szenvedő lányát. A megözvegyült apa nem tudja megszerezni a gyerek kezeléséhez szükséges pénzt, ezért azt találja ki, hogy összehívja fiatalkora rockzenekarának tagjait, s hogy pluszbevételhez jusson, koncerteket adnak. Ezzel a döntésével azonban nemcsak a saját tehetsége és újabb lehetőségek előtt nyitja meg a kaput, hanem identitáskrízise és a régi konfliktusok újraéledése előtt is, az ortodox közösség pedig eltávolodik tőle. A film lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerjünk egy zárt világba, és láthassuk, tagjai hogyan küzdenek meg univerzálisnak mondható kihívásokkal: az egyedülálló szülőre nehezedő terhekkel, betegséggel, nélkülözéssel. Az alkotás eközben reményt ad, mert példamutató emberi karakterekkel dolgozik. Olyan embereket mutat be, akik nehéz krízishelyzeteikből is képesek felállni, akár segítséget kérni, sőt türelemmel és szeretettel lenni mások iránt. A film emberien, érthetően és érzékenyen beszél a szülői felelősségvállalásról, a megélt mindennapi áldozatokról. Különleges erénye, hogy láthatóvá teszi az apa-lánya kapcsolat láthatatlan erőteljességét, megszakíthatatlanságát.
A terni fesztivál nemcsak a versenynek adott otthont. A hét minden reggelén cineforum várta a gimnazista fiatalokat, akik rövid- és nagyjátékfilmek alapján beszélgettek kamaszkorról, bul-
lizmusról, migrációról, szexualitásról és más, a fiatalokat érintő problémákról. A szemle versenyen kívüli filmeket is bemutatott, például – a fesztivál tiszteletbeli elnökeként is jelen lévő – Krzysztof Zanussi lengyel rendező lengyel–litván–ukrán–magyar koprodukcióban forgatott Eter (Éter) című alkotását, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap is támogatott. Az alkotásban több magyar színész is feltűnik, köztük László Zsolt, aki az egyik főbb szerepet alakítja. Az eseményre az elismert olasz filmesek (Paolo Genovese, Alessandro D’Alatri) mellett ellátogattak a partnerfesztiválok képviselői Örményországból, Lengyelországból, Szlovákiából, Ukrajnából és Franciaországból. Csehországból és Izraelből is érkeztek versenyzők, és találkozhattunk Terence Hill-lel (Mario Girotti) is, akinek Il mio nome è Thomas (Nevem: Thomas) című új filmjét ünnepelte a közönség.
T. D.
