Fotó: Merényi Zita
2016-ban, az irgalmasság évében a fogvatartottak zarándoklatát szervezték meg első alkalommal, majd a rabok beszámolói nyomán a büntetés-végrehajtásban dolgozók is megfogalmazták az igényüket egy hasonló programra. Idén a főszervező Hajdú Miklós sátoraljaújhelyi börtönlelkésznek és az ügy mellé álló segítőknek köszönhetően megvalósult a szentkúti zarándoklat, amelyen országszerte huszonnégy börtönből százharmincöt dolgozó vett részt.
Kálmán Peregrin OFM, a mátraverebély-szentkúti kegyhely igazgatója köszöntötte a zarándokokat, majd Sipos János alezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága humán szolgálatának főosztályvezetője szólt az egybegyűltekhez. „A büntetés-végrehajtással kapcsolatos munkák naponta sok lemondással, önfeladással járnak; mégis, e küzdelmes, feszültségekkel terhes feladatokat emberséggel, tisztelettel, a felebaráti szeretet szellemében kell ellátnunk, s ez magasabb rendű helytállást, nemes lelkületet kíván meg. Ebben a szolgálatban ad lelki segítséget a zarándoklat is” – mondta az alezredes, aki maga is hívő keresztény.
A szentkúti kegytemplomban megtartott szentmisén Bíró László püspök volt a főcelebráns. „Az együttlétünk történelmi esemény, hiszen hazánkban első alkalommal kerül sor a börtönben dolgozók zarándoklatára” – hangsúlyozta a mise kezdetén a püspök. „Tisztelettel, alázattal állok itt azok előtt, akik az egész nemzet biztonságát szolgálják, mert ránk vigyáznak azáltal, hogy őrzik a börtönben lévő elítélteket, akik számára ugyanakkor életteret biztosítanak” – folytatta Bíró László.
Szentbeszédében kiemelte: Isten szeretetét nem lehet bedeszkázni. Ahogy XVI. Benedek mondta, amikor az ember becsapja Isten előtt az ajtót, ő kinyitja az ablakot. Isten kezdeményez, s mi szüntelenül felfelé, hozzá vágyunk, amikor értelmünkkel az igazat, akaratunkkal a jót, esztétikai érzékünkkel a szépet keressük. Ilyen az ember.
Életünkben és a történelemben azonban megjelent a bűn, elszakadtunk Istentől (Nietzsche gondolata jelképezi ezt az állapotot: Temessétek el az Istent, és feltámad az embert). Ma is elrejtőzünk, mint Ádám a bűnbeeséskor, bűnbakot keresve, önmagunkat igazolva – az éjsötétbe süllyedünk.
Egy kortárs gondolkodó szerint, ha az állatot kiemeljük természetes közegéből, elvadul – folytatta a püspök. – Valahogy ez történik az emberrel s az egész társadalommal is, ha kiszakad Isten környezetéből: agresszívvá lesz.
Ezzel a világfolyamattal szemben születik meg Szűz Máriában az igen, amikor Isten hívására válaszol. Az ő példájára nekünk is igent kell mondanunk Isten szeretetére; a büntetés- végrehajtásban dolgozóknak pedig, ha mégoly nehéz is, meg kell jeleníteniük ezt a szeretetet a fogvatartottak számára, a javukat akarva még akkor is, ha adott esetben visszaélnek vele.
Bíró püspök elmondta, tavaly az egyik fogvatartott a zarándoklaton bevallotta, azért érezte jól magát Szentkúton, mert ott emberszámba vették, szó szerint: embernek nézték.
„Ők is Isten képmásai, úgy kell rájuk tekintenünk, mint Jézus a farizeusok által elé hozott házasságtörő asszonyra. Ferenc pápa ezt így fogalmazta meg: a történteket igazsággal, a személyt irgalommal közelítve meg” – mondta Bíró László püspök.
A szentmise Horváth Enikő Sára énekművész, büntetés-végrehajtásban dolgozó alezredes előadásával ért véget, majd Butsy Lajos sopronkőhidai börtönlelkész beszélt az ünnepről, amely olyan, mint a lélegzetvétel a testnek: szükség van rá, hogy működhessen a lélek.
A zarándoklat délutánján Kálmán Peregrin OFM ismertette a jelenlévőkkel a kegyhely történetét, majd csoportos beszélgetések következtek, papok, lelkészek vezetésével.
A nap végén az elhangzottak nyomán feltett kérdésekre Bíró László püspök válaszolt a kegytemplomban. Ismételten előkerült Ferenc pápa gondolata az irgalomról, arról, hogy a házasságtörő asszonyban a farizeusok a bűnt, Jézus az asszonyt látta meg. „Nehéz a hétköznapokban elválasztanunk egymástól a bűnt és a személyt; a megkülönböztetés lelki kulturáltságot feltételez, amely nemcsak a börtönben, hanem sajnos a családokban, a házasságokban sem természetes. Azért is fontosak a zarándoklatok, hogy a durvaság világából kiszakadva csiszolódjon, finomodjon a lelki érzékünk” – mondta a katonai ordinárius.
A nevelésben is akkor járunk el helyesen, ha tudjuk és meghatározzuk a célt, az embert mégis ott szeretjük, ahol éppen tart a cél felé vezető úton – tette hozzá.
A „kérdezz–felelek” másik témája a kötelmek, kötöttségek közepette megélhető szabadság volt. Bíró László rámutatott: az életben minden feladat egyúttal kötöttséget is jelent.
Saint-Exupéryt idézte, aki az Éjszakai repülés című művében felvetette: Szabad-e a végtelen sivatagban álló ember, hiszen övé az egész homoktenger? Nem, csak abban a pillanatban lesz szabaddá, ha valaki megmutatja neki az oázis felé vezető utat, s ő dönt, hogy elindul.
Nagy tapsot kapott az egyik zarándok résztvevő, aki megköszönte a püspök szavait, ugyanakkor bátran megfogalmazta: a büntetés-végrehajtásban a felettesek szinte mindent kritizáló, bíráló hozzáállása súlyos teher a börtönben dolgozók számára, akik „vállukon viszik a börtönvilágot”.
Nagy Imre szolnoki börtönlelkész és L. Molnár István, a református börtönmisszió vezetője arra buzdította a jelenlévőket, hogy beszéljenek kollégáiknak a zarándoklatról és az ott tapasztaltakról, hiszen ez jelentheti a mostani találkozó jövőjét.
Bíró püspök kérdésére, hogy jövőre is rendezzenek-e hasonló zarándoklatot, a jelenlévők egyöntetű igennel válaszoltak.
