A több évtizedes múltra visszatekintő rendezvénysorozatot katolikus részről a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsán belül felállított Zsidókkal való Kapcsolatokért Felelős Bizottság koordinálja, illetve a zsidó felekezetek részéről, a szintén több évvel ezelőtt alapított vallásközi párbeszédért felelős nemzetközi zsidó tanács (International Jewish Committee on Interreligious Consultations), amelyben immár a legtöbb zsidó vallási irányzat és szervezet képviselteti magát.
A budapesti találkozón fiatalok is részt vettek. Berényi László még tavasszal Rómában – ahol a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen (Pontificia Universtà Gregoriana) folytatta teológiai tanulmányait – kapta a meghívót Walter Kasper bíborostól. Berényi László lapunknak is nyilatkozott a konferenciáról.
Érdeklődési és kutatási területem a felekezetek, vallások, kultúrák közti dialógus teológiai megalapozása a keresztény kinyilatkoztatás fényében. Nagy öröm és lehetőség volt számomra, hogy ennek elmélyítésére – még idén márciusban – elnyertem egy jeruzsálemi tanulmányi ösztöndíjat (2009 januárjától), melyet a római és a jeruzsálemi egyetem erre szakosodott intézetei közösen szerveztek meg. Adottá vált, hogy a dialógus kérdésének általánosabb értelmezése mellett a zsidósággal való párbeszéd alapjait is mélyrehatóbban megismerjem. Bizonyára ennek is szerepe volt abban, hogy bekerültem abba az – első alkalommal felállított – fiatalokból álló delegációba, amely nemcsak magára a konferenciára volt hivatalos, hanem közvetlen a konferencia előtt összeült egy háromnapos előtalálkozóra is. A csoportba olyan zsidó és katolikus egyetemistákat, pályakezdőket (köztük teológusokat, de voltak például politológusok, történészek) hívtak meg, akik szélesebb nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek, akiknek a szakterületük valamilyen módon a két vallás közötti párbeszédre fókuszál, és éppen ezért személyesen is motiváltak a dialógus előremozdításában. Tizenhárman vettünk részt a küldöttségben a világ különböző részeiről. Az említett előtalálkozó célja lényegében az volt, hogy műhelymunka keretén belül megértsük, milyen motivációk mozgatnak bennünket a kölcsönös párbeszédben. Ennek folytatásaként, jövő június végén egy katolikus-zsidó ifjúsági kongresszus lesz Castel Gandolfóban, melyre körülbelül huszonöt zsidó és huszonöt katolikus fiatalt szeretnénk meghívni. A most felállított ifjúsági delegációnak az is a feladata volt, hogy ennek a júniusi, szűk egyhetes kongresszusnak a programtervezetét kidolgozza. Első körben már kirajzolódott, hogy szeretnénk valamilyen konkrét szociális tevékenységben közösen részt venni. Tervezzük továbbá olyan előadók meghívását is, akiknek már konkrét tapasztalataik vannak különböző projektekben, melyek a katolikus-zsidó párbeszéd jegyében zajlanak szerte a világon. Emellett szeretnénk megismerni egymás kultúráját, világát is.
Konkrét kezdeményezések területén jelentős az egyházban működő lelkiségi mozgalmak, megújulási közösségek szerepvállalása: a budapesti konferencián jelen volt a Fokoláre mozgalom és a Szent Egyed közösség több képviselője. Működésükről elismerően szólt a konferencián többek között Walter Kasper bíboros és David Rosen főrabbi is. A találkozón személyes beszélgetésekben többen is megfogalmazták, hogy talán még soha nem volt ennyire őszintén testvéri a légkör, mint ezen az alkalmon. Ez az, amit sokszor az élet párbeszédének neveznek, amikor testvérként leülünk, felfedezzük, illetve rácsodálkozunk azokra a pontokra, melyek valóságosan, „identitásunkból” fakadóan összekötnek bennünket, és ezzel egy időben kölcsönös befogadással, meghallgatással ki tudjuk mondani azokat a sebeket és fájdalmakat is, melyekről hosszú időn át nem beszéltünk. Mindkét fél részéről az egymás kölcsönös megértésére való törekvést tapasztaltam a konferencián akkor is, amikor például a zárónapon olyan kényesebb témák is előkerültek, mint XII. Piusz szentté avatásának kérdése, a Szentföldön élő keresztények helyzete vagy a nagypénteki imádság XVI. Benedek pápa által nemrégiben elfogadott formulája. A vallási relativizmust, amely nemcsak saját önazonosságunk elvesztését, de a másik fél identitásának figyelmen kívül hagyását is jelentené, csak akkor tudjuk elkerülni, ha világosan látjuk és elfogadjuk a meglévő különbségeket. A dialógus elmélyítése kapcsán az egyik meghívott előadó rabbi kiemelte az „aranyszabály” fontosságát, amely így szól: „Ne tedd másnak, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek!”, illetve, ha ezt megfordítjuk: „Tégy úgy másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled cselekedjenek!” Olyan közös alappillérünk ez, amely fontos iránytű lehet a párbeszédben, és hiszem, hogy ezen az úton járva egyre inkább megnyílnak a teológiai reflexió síkján is azok a távlatok, amelyek segítenek mélyebben is közel kerülni egymáshoz, testvérként, vagyis ugyanannak az Atyának a gyermekeiként.
