 |
|
Fotó: Gottvald Károly |
Felesége, Döbrentey Ildikó pécsi diáklány volt, amikor egymásba szerettek. Ma ismert tollforgató, meséket és imádságoskönyveket ír. Katolikus lány és evangélikus fiú találkozott. Ökumenikus párkapcsolatuk már több mint négy évtizede tart. Ahogyan ők fogalmaznak: negyvenhárom éves családi vállalkozás az övék, melynek van egy „kültagja” is: az Isten.
A szekszárdiak egy egész délutánt tölthettek a házaspárral. A Garay-gimnázium dísztermében a házasságukról beszéltek, aztán a Béla téren részt vettek a családok egységéért tartott demonstráción, majd a templomban tanúságot tettek a hitükről. Ez volt a családok éve programsorozat nyitórendezvénye a tolnai megyeszékhelyen.
A házaspár élete nem tekinthető sétagaloppnak. Megkóstolták a sikert, de azt is tudják, mit jelent ráncosodni, hízni, mellőzöttnek lenni – és három gyermekből kettőt eltemetni. Mindeközben megtartották hitüket, sőt sikerült lelkileg építeniük egymást. Ildikó például az evangélikusoknál tanulta meg, hogyan lehet szabadon imádkozni az Úrhoz.
Idén egymást érik a házasságpárti és családmenedzselő rendezvények. Bacsmai László szekszárdi plébános azért hívta meg Péteréket, hogy egy ismert pár beszéljen a családi élet megpróbáltatások árán nyerhető örömeiről. S másokat, templomba nem járókat is buzdíthassanak a házasság vállalására, egymás és az Isten szeretetére.
Levente Péternek több ifjúkori szerelme is volt, de amikor Ildikó jött, tudta, hogy ő az igazi. A szerelem legfontosabb ismérveit így összegzi: áldozatkész, megbocsátó, büszke, és egy életen át tart. Konfliktusaik nekik is akadtak, de túljutottak rajtuk. Meggyőződésük, hogy ha az Úristen áldása rajta van, akkor a szerető párkapcsolat kimeríthetetlen kincsesbánya.
Egy falucskában laknak, Budapesttől hetven kilométerre. De sokat utaznak előadásokat, könyvbemutatókat tartani. Személyes példájukkal hirdetik, hogy a keserűségek nem törhetik meg az embert, ha van társa és Istene.
