Fotó: Németh Péter
Tamás József püspök szentbeszédében rámutatott arra, hogy Boldog Apor Vilmos három egyházmegyéhez is kötődik: a Gyulafehérvári Főegyházmegye területén, Segesváron született, lelkipásztori szolgálatát a Nagyváradi Egyházmegyében kezdte, és a Győri Egyházmegye püspökeként lett vértanú 1945 nagypéntekén. Tamás József püspök atya a hit és a szeretet vértanújának nevezte Apor Vilmost: a vértanúságot azért tudta vállalni, mert egész élete tanúságtétel volt az Isten és ember iránti szeretetről.
A kereszténység legszebb és legnagyobb feladata az, hogy közel hozza egymáshoz a szegényt és a gazdagot, a munkást és a munkaadót, a tanult, művelt embert és egyszerű felebarátját. Boldog Apor Vilmos ezen fáradozott gyulai plébánosként és győri püspökként egyaránt. Szociális érzékenysége megmutatkozott abban, hogy elkötelezetten támogatta a KALOT és a KALÁSZ mozgalmat. Az előbbi a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok érdekvédelmét szolgálta, az utóbbi pedig a lányok katolikus szellemben való nevelését tűzte ki célul. Apor Vilmos gyakran felszólalt a zsidók elhurcolása ellen, az embertelenség ellen, amely az akkori időket jellemezte.
Apor püspök életéről és haláláról a kommunista diktatúra idején nem lehetett beszélni, esetleg csak szűk családi körben. Még azt sem engedték, hogy püspökhöz méltóan helyezzék örök nyugalomra. A győri kármelita templom kriptájából is csak teljes titokban, az ünnepélyességet mellőzve szállíthatták át a székesegyház Hérderváry-kápolnájába 1986. május 23-án. Ötvenkét év után azonban beteljesültek az Úr Jézus szavai: „amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni” (Lk 12,3). Isten megdicsőítette „derék és hűséges szolgáját” a boldoggá avatással. Ha Isten életáldozatot nem is kér tőlünk, de a vértanúság másik formáját, az önmegtagadást és a keresztek hordozását minden megkeresztelt embernek vállalnia kell. Ahhoz, hogy emberhez méltó életet élhessünk, meg kell fegyelmeznünk a bennünk élő bűnös vágyakat, le kell mondanunk mindarról, ami elszakíthat bennünket Krisztus szeretetétől. Ha mindennap felvesszük a kereszteket, amelyekkel földi életünkben a bűnbeesés nyomán szembetaláljuk magunkat, és jézusi lelkülettel tudjuk hordozni ezeket minden zúgolódás és panaszkodás nélkül, mi is vértanúvá, hitvallóvá válhatunk. Így viszonozhatjuk az Úr szeretetét.
Apor püspök felajánlotta szenvedését az Egyházért, ellenségeiért, Magyarországért és az egész világért. Szükséges, hogy elsajátítsuk Boldog Apor Vilmos nagylelkűségét. Vállalnunk kell, hogy mi legyünk azok, akik miatt Isten megkegyelmezhet ennek a világnak. Ady Endre így fogalmazott: „Elvész az ország, / Ha elfogytak az aszkéta-szivek”. Vilmos püspök példája ösztönözzön bennünket arra, hogy az aszkétaszívűek közé, az igazak közé tartozzunk, akikért Isten minden bűnt megbocsáthat – zárta prédikációját Tamás József gyulafehérvári segédpüspök.
Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája
