Azt remélhetőleg senki nem mondaná, hogy csak az esztendő kiemelkedő napjain kell jót tenni másokkal, ugyanakkor a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legnagyobb ünnepek vonzásában még azoknak is eszükbe jut a rászorulók megsegítése, akik egyébként hajlamosak megfeledkezni erről az adakozót emberré avató lehetőségről. Azt viszont gyaníthatóan szintén senki sem javasolná, hogy a szeretetszolgálatok utasítsák el mindazok adományait, akik csak karácsonykor vagy húsvétkor nyitják meg – jó esetben nem csak az erszényüket. Mindannyian úton vagyunk – az önmagunkból mások felé vezető ösvényen is. Eközben különösen fontos, hogy pillanatnyi életgyakorlatunk ne töltsön el a megérkezettség érzésével. Nincs az a lakóhely (ha nem is belső várkastély), ahol ne akadna némi javítanivaló.
Az esztendő minden napján megnyilvánuló szeretetszolgálat egyik legnagyobb hazai intézménye, a Katolikus Karitász az ünnepek idején nyitottabb szívekre gondolva a karácsonyi időben Hívjon meg egy nélkülözőt asztalához címmel gyűjtést szervezett a nehéz körülmények között élők, elsősorban a gyermekes családok és egyedülállók megsegítésének szándékával. Az akció eredményeképpen összegyűlt több mint ötvenmillió forintból több alkalommal segítik a rászoruló embereket. Az adományoknak köszönhetően húsvét előtt húszmillió forint értékben ötezerhatszáz család asztalára került hét kilogrammos élelmiszercsomag, vitaminokkal dúsított tápszerrel és kalóriagazdag élelmiszerekkel. A nemrég kezdődött Biblia évére gondolva a Szent Jeromos Bibliatársulat segítségével a Katolikus Karitász munkatársai valamennyi csomagban egy Szentírást is elhelyeztek, hogy azok a családok is hozzájussanak, akiknek az otthonából eddig esetleg hiányzott. A csomagokat az egyházmegyei karitászszervezetek osztották szét országszerte.
A magyar katolikus egyház hivatalos karitatív szervezete az országhatárokon túl is tekint, amikor a bajba jutott emberek szükségét igyekszik felmérni – s nem csak addig, amíg például egy-egy rendkívüli katasztrófa csaknem az egész világ figyelmét felhívja a segítségnyújtásra. Például a szökőár sújtotta Srí Lankán ma is folytatják a munkát: olyan új programokkal, amelyek között különösen fontos a személyes kapcsolatokra, a magyar tapasztalatokra épülő támogatás. Ez a lelki közösséget is erősíti a két nép között. (Megjegyzendő: a tizenkilencmillió lakosú szigetországban kisebbségben vannak a katolikusok – arányuk mindössze hét százalék; a polgárháború miatt természetesen ők is egyre nehezebb körülmények között élnek.)
A közelmúltban újabb házak építését kezdte meg a Katolikus Karitász Srí Lankán. Három évvel a katasztrófa után még mindig vannak ott olyan családok, amelyek barakkokban laknak. A délkeletázsiai országban a helyi igények szerint készülnek a lakóházak. A katolikus szervezet lassan befejezi a helyreállítási programokat. Jelenleg három helyszínen hetvenegy család számára épül otthon. A helyi karitásszal olyan programot dolgoztak ki a magyarok, amely munkalehetőséget teremt a beköltöző családok számára. Szövetkezeti alapon csoportok szerveződnek, amelyek közösen gazdálkodnak. Őket támogatják képzéssel, eszközökkel. Előkészületben van egy központi elárusítóhely kialakítása a terület központjában, a délen fekvő Galle városában. Március 12-én a Katolikus Karitász önkénteseként négy hónapra Srí Lankára utazott Völgyesi Bernadett dombóvári orvosnő, aki a helyi karitatív szervezet által létesített rendelőben fog dolgozni. A doktornő nemrég végezte el az egyetemet. Tanulmányai alatt néhány hónapot dolgozott Örményországban és Nigériában. A magyar Katolikus Karitász által épített kaleganai Szent Erzsébet-kollégiumban lakik. Tapasztalataival sokat tud segíteni a helybéli szeretetszolgálatnak, amely most először nyitott orvosi rendelőt szegények ellátására.
