A liturgikus mozgalom nálunk a XX. század elején kezdődött: misszálék, a hívek misekönyveinek kiadásával is igyekezett előmozdítani a hívők részvételét a liturgiában. A liturgikus megújulásnak a franciaországi Solesmes bencés apátsága és a németországi Beuron bencés közössége voltak a fontos „műhelyei”. Később Maria Laach bencései, Romano Guardini professzor, hazánkban pedig Pannonhalma és Szunyogh Xavér bencés lett legfőbb előmozdítója. Az új, „zsinati” miserítus a II. vatikáni zsinat leglátványosabb reformját valósította meg.