Az Úrral való barátsága a hit és a szeretet hiteles tanújává tette őt. Buzgón imádta Istent, felfedezte jelenlétét minden személyben és minden eseményben, szerette az egyházat és pásztorait. Harmadrendi ferencesként hűséges maradt cigány mivoltához. Miután a cigány hagyományok szerint házasságot kötött, feleségével együtt egyházilag is érvényesítette kapcsolatát. Mély vallásossága kifejeződött abban is, hogy naponta szentmisén vett részt, és elimádkozta a rózsafüzért. A szentolvasót mindig zsebében hordozta. Éppen ezért tartóztatták le, ezért vált a „rózsafüzér vértanújává”.
„Hontalanok maradtatok, és az egész földrészt otthonotoknak éreztétek. Súlyos és aggasztó problémák állnak fenn a társadalmi együttélés terén. Cigányok ezreit gyilkolták le barbár módon a haláltáborokban. Ez a dráma, az úgynevezett „porajmos” – magyarul „nagy elemésztés” – sajnos kevéssé van jelen a köztudatban, arányait sem mérték még fel a maga teljességében, de a cigányok szívükben hordozzák az emlékét. Az európai lelkiismeret nem felejtheti el ezt a nagy fájdalmat! A cigányok soha többé ne legyenek üldöztetés, visszautasítás és megvetés tárgyai” – mondta a pápa, majd a napjainkat jellemző megváltozott helyzetről szólt, amikor új lehetőségek nyílnak a cigányság előtt. Arra buzdította őket, hogy írják meg történelmük új fejezetét Európa részére. Emberhez méltó lakás és munka, valamint a gyermekek oktatása jelenti azokat az alapokat, amelyekre az integráció épülhet, és amely hasznos az egész társadalom számára. A cigányok lojálisan működjenek együtt, hogy családjaik beilleszkedhessenek az európai polgárság körébe. A szülők legnagyobb törekvése gyermekeik jóléte legyen – hangsúlyozta.
