Ne féljünk, ne lapuljunk!

Most, amikor „mintha kezdenénk kigabalyodni” az elmúlt időszak erkölcsi–politikai zűrzavarából, örömmel vehetjük kezünkbe új kötetét, melyben 1986 és 2008 között írt tizenegy írását foglalta és ajánlotta Orbán Viktornak, „az 1011 év óta keresztény Magyarország miniszterelnökének”, de mindnyájunknak, akik elgondolkodtató írásaiból szívesen tanulunk, okulunk.


   
A kis kötet mintegy felét kitevő Széchenyi-tanulmány a „legnagyobb magyar” országépítő munkájának vázlatos bemutatása. Ideggyógyintézeti összeomlása és öngyilkossága miatt hajlamosak vagyunk kudarcnak tekinteni életművét. Nemeskürty tényszerűen felsorolja, hogyan segített megteremteni a korszerű Magyarországot.
    
De a szerző 1996-ban olyan időszerű témát is szóba hoz, mint „katolikus hit és nemzeti eszme”. Megállapítja, hogy évtizedek megfélemlítése, üldözése, úgy látszik, visszatartja a híveket a közélettől. De „hová jutott volna nemzetünk, ha történelmünk során az egyház semmilyen módon nem elegyedett volna a politikai közösséggel?”
   
(Nemeskürty István: Vallani és vállalni. A hatalomváltás labirintusában. Szent István Társulat, Budapest, 2011)