„Ne félj, te kicsiny nyáj!” Jn 20,19–23

A hitetlen és a Jézussal ellenséges zsidók ebben az evangéliumban az istenellenes világot képviselik, azt a világot, amely e világ fejedelme (14,30), az ördög (8,44) uralma alatt áll, s mely világ – azóta is – el akarja hallgattatni, meg akarja félemlíteni Jézust és követőit. Természetéből fakadó tulajdonsága ez. Istentelensége, istenellenessége miatt e világot a sötétség, a félelem, „a félelem lelke” uralja, „igazgatja”. Félelem a valóságtól: Istentől, embertől, élettől, haláltól, mindentől, ami mélység és magasság; és félelem magától a félelem valóságától is. Ezért a természetéhez tartozik az is, hogy festi, csábosnak mutatja magát, ideológiákba, humanisztikus elméletekbe rejti igazi arcát, igazi valóját. Ez a félelem, ahogy József Attila Hazám című versében írja, valóban fortélyos: „fortélyos félelem igazgat”. A fortély mindig más, de a lényeg ugyanaz: félj. S ha félsz, már az enyém vagy. A félelemből fakadó tettek, így vagy úgy, már a sátán szája íze szerinti tettek.


Az apostolok esetében, úgy tűnik, győzött az e világ fejedelme: félnek. S a tettük, hogy bezárkóznak, elzárkóznak, egészen az ő tetszése szerint való. Az egyház története során újra meg újra felbukkan a kísértés: félj, zárkózz el, zárkózz be. A kommunista diktatúra is – hol nyersen, hol fortélyosan – azt akarta elérni, hogy az egyház féljen, zárkózzon el. Zárkózzon be a templomaiba, a múltjába, avítt díszeibe, relikviáiba, csipkéibe, bársonyaiba, bíboraiba. Azt nem bánta, sőt támogatta, hogy főpapjai a templomokban „tegnapi” pompákban ünnepeljenek, elidegenítve, elzárva ezzel a templomot a „mától”, a jelen világtól. Azt azonban már nem engedte, hogy papjai, szerzetesei bakancsot húzva, hátizsákot véve, félelmet nem ismerve maguk köré gyűjtsék a jóra szomjazó embereket, a fiatalokat; azért már börtön járt.

Mi változott mára? A fundamentalista muzulmán világban, a kommunista rezsimeknél (lásd Észak-Korea) maradt a nyers megfélemlítés. Ebből fakadóan most is a keresztényeknek van a legtöbb vértanújuk a világon. A „felvilágosult” világban pedig a „bársonyos” meg félemlítés van érvényben. Miként? A pénz, a nemzetközi hatalmi szervek támogatásával a kommunikáció elsöprő hangerővel, túlerővel, hatalmas szórakoztatóipari hátszéllel, lehengerlően árasztja az evangéliumellenes eszméket, azokat, melyeket Jézus most is így utasítana vissza halkan, de határozottan: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint”(Mk 8,33). S ezt a visszautasítást, akármilyen halk, akármilyen szelíd is, el kell hallgattatni, mert kirekesztés az a javából, politikailag nem korrekt beszéd – harsogná a „tisztes” médiumok egyesített világkórusa. Az egyház, a kereszténység ilyen körülmények között szükségszerűen kisebbségbe szorul, „kicsiny nyáj” (Lk 12,32) lesz, védtelen, sebezhető, vereségre ítélt, mint az apostolok. Hatalmas a kísértés az elhallgatásra, a be- és elzárkózásra.

Ezért hatalmas bátorítóra szorulunk. Kell, hogy Lelke által a feltámadt Jézus legyen a bátorítónk. Győzelmi jelei: tündöklő sebei, megnyílt oldala kiáltsa, lehelje belénk: „Ne félj, te kicsiny nyáj!” Ne félj a szeretetben nyitottá válni, védtelenné lenni, ne félj sebeket kapni, ne félj vereséget szenvedni! Krisztus Lelke, bátoríts minket! Krisztus Lelke, légy köztünk, légy szívünk királya és középpontja!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..