Nemzetközi tiltakozás mentette meg az életét. Börtönévei során egy ideig tanítómestere volt az európai műveltségű Bibó István, a Nagy Imre-kormány volt államminisztere, a rabtársak Bibó Pista bácsija. Hónapokig róttam velük a sétaköröket a „Gyűjtő” udvarán. Emlékszem, mennyire foglalkoztatta például a keresztény munkásmozgalom múltja és jövője.
Nyolcvanesztendős korában, április 30-án hunyt el Rácz Sándor, a forradalomban munkásvezetővé érett, történelmi szerepében becsületesen helyt álló férfi. A diktatúra az 1963-as amnesztia után sem vette le róla a szemét. Kádár és a Központi Bizottság is foglalkozott a Mátyástemplomban 1973. október 23-án megtartott esküvőjével.
Nagy Imre és a többi ’56-os temetetlen holt 1989-es temetésén Rácz Sándor beszéde végén arra kérte a Hősök terét betöltő sokaságot, hogy énekeljük el együtt a Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk kezdetű éneket, a magyarság ősi himnuszát. A felzengő dal mintegy válasz volt a Szabad Kossuth Rádió 1956. november 4-én hajnalban elhangzó utolsó éneke, az Ave Maria hangjaira.
Ne felejtsük el Rácz Sándor hitvallását!