– Jó pár esztendővel ezelőtt egyházmegyei referensek részéről fogalmazódott meg az igény, hogy jó volna olyan országos találkozót rendezni, ahol a képzés mellett az együtt szolgálás örömét is meg lehet élni. Minden egyházmegyében más a hitoktatás helyzete, úgy véltük, a különbözőséget értékként be lehet és kell mutatni a többieknek is. Az is motivált bennünket, hogy a határokon túl élő magyar katekétáknak is segítséget nyújtsunk, ezért meghívtuk őket is – így lett nemzeti a kongresszus.
Kik érkeznek ezekre a találkozókra?
– Minden egyházmegye küld hivatalos képviselőket: lelkipásztorokat és katekétákat egyaránt. Másrészt jönnek érdeklődők is. Az idei találkozó azért különleges, mert először lesz Budapesten kívül. Ternyák Csaba érsek és munkatársai lesznek a vendéglátóink.
Milyen témákat szoktak a kongresszuson megvitatni?
– Mindig arra figyeltünk, mi tarthat számot országos érdeklődésre. Így esett most a választás a Biblia évében, valamint a Szent Pál-év kapcsán és az Isten Igéjéről szóló szinódus után a Szentírásra: az apostoli levelekről, a Szent Pál-i részekről lesz szó.
Kik lesznek az előadók?
– A Szent Pál-i emberképről beszél majd Gaál Endre professzor. Nagyon fontos tudatosítanunk a keresztény emberképet: mi az, ami bennünk van, és mi az, amire nekünk nevelnünk kell. Érdekes megfigyelni, hogy Szent Pálnál miként jelenik meg a megteremtett, ám bűnbe esett, de megváltott ember. Az elesett embert miként emeli föl a kegyelem. Ez sarkalatos része a katekézisnek.
A katekézis alapvetően Isten szavára épül. A tradíció, az egyház tanítóhivatala mellett Isten szavára, nem mint egy könyvre, hanem az élő Isten szavára kell figyelnünk. Olykor elkövetjük azt a hibát, hogy a Szentírást mint példát használjuk az általunk tanított igazság alátámasztására. Erről beszél majd Kocsis Imre az Isten szava mint hatékony szó című előadásában, arról a Szóról beszél majd, amely létrehozza azt, amit jelent. Lelkesítő előadása lesz Gyürki Lászlónak, aki nagy ismerője a Szent Pál-i utaknak, helyeknek. Vetített képekkel tart majd erről előadást.
Gánicz Endre görög katolikus teológus a keresztény identitásról fog beszélni. Szent Pálnál gyakran visszatérő kérdés: ha keresztény vagy, akkor ki vagy. Fontos kérdés a hívő ember meggyengülése is. Ugyanakkor ott vannak élő közösségeink is.
A programban műhelymunka is szerepel…
– Praktikus megközelítésekkel szeretnénk segíteni a résztvevőket. Ugyanakkor szeretnénk beszélni Jézus Krisztus személyéről is, mint Szent Pál tanításának magjáról, a Szentlélekről és a karizmákról.
Mit várnak a kongresszustól?
– Fontos az elhangzott előadások tanítása, de fontos a találkozás maga is. Erőt adhat az otthoni szolgálatban. Meggyőződésem, hogy a katekéták az egyház egyik legfontosabb tevékenységét végzik, és a legveszélyesebbet. Hasonlíthatnám a frontvonalban harcoló katonához is őket: sok sebesülést lehet szerezni. A frontvonalban lévőknek tudniuk kell, hogy hátulról támogatják, segítik őket. Rendszeresen találkoznak munkájuk, szolgálatuk során problémákkal. A hitoktatás gyakran szenved hátrányt a többi tantárggyal szemben. Sokszor érezhetik azt is, hogy gátolják a hitoktatók munkáját.
Nehézséget jelenthet a katekéták számára a tanítványok családi háttere is. A szülők hitbeli ismeretei sokszor gyenge lábakon állnak, ha egyáltalán van a családban édesanya és édesapa is, ha nem csonka a család… Felnőttek esetében komoly probléma az időhiány, sokféle vélt vagy valós elvárásnak igyekeznek az emberek megfelelni, és eközben gyakran háttérbe szorul életükben Isten. Nagy nyomás alatt élünk, papok és családosok egyaránt. A jövőnk múlik azon, az idő szorításából ki tudunk-e törni, hogy időt szakítsunk Istennek is. Így maradhatunk csak emberek, így újíthatjuk meg a társadalmat is. Régen elsősorban a gyerekek hitoktatásával foglalkoztunk, mert évszázadokon át a felnőtteket megőrizte a társadalom. Be kell látnunk, ma már ez nem így van. Nagyobb hangsúlyt kell hát a felnőtt hittanra fektetnünk. A Biblia éve ehhez talán segítséget nyújthat. Számtalan bibliacsoport alakult felnőttekből. Ezek talán a továbbiakban is megmaradnak közösségben. A kongresszus résztvevői reményeink szerint megosztják tapasztalatukat, élményeiket az otthon maradókkal, s ezzel segítik azok további munkáját is. Úgy vélem, ezek komoly eredmények lehetnek.
