Mária haláláról más szavakkal, kifejezésekkel emlékezik meg a keleti és a nyugati egyház: az előbbi elszenderülésként tanítja. Ám teológiailag Kelet és Nyugat egyetért abban, hogy Mária lelke egyből Isten boldog színelátására jutott. Eszerint teste nem indult oszlásnak, hanem azonnal a megdicsőült test állapotára emelkedett, azaz a mennybe vitetett. Ezt a teológiailag biztos tanítást III. Sándor pápa fogalmazta meg először egy 1169-es levelében. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Mária haláláról csak az apokrif iratok szólnak, az evangéliumok nem. Ám az apokrif iratokat is több hagyomány szerint tudjuk csoportosítani: az egyik szerint például Tamás apostol elkésett a temetésről, és mikor a Szűzanya sírját meg akarták neki mutatni, azt már üresen találták. A másik szerint az apostolok még jelen voltak Mária halálos ágyánál, amikor Fia megjelent, és anyja lelkét magához vette. Ez utóbbit ábrázolták leginkább a képzőművészek, legelőször a XI. századi bizánci művészetben. A nyugati művészet Mária halálát összekapcsolta a mennybevitellel. A XV. században jelent meg először az a képtípus, amelyen Mária az apostolok körében, imádkozva hal meg.
Máriát mandorlában, térdén a kisded Jézust tartva láthatjuk egy, az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött táblán. A mű alkotójának kiléte vitatott: ugyan a mű a Bertinelli-gyűjteményből származik, ám az 1800-as évek közepének-végének katalógusai is már eltérő művésznevekkel jelölik az alkotást. A későbbi kutatás során még több névre vetődött fény: újabban Orcagna műhelyétől vagy a firenzei Andrea di Cionétól (kimutatható 1343 és 1368 között) származtatják a táblaképet. A datálást segíti az ikonográfiai ábrázolás. Ugyanis a kép egy Madonna dell’Umiltà – kivéve azt a tényt, hogy Mária nem a földön ül. Ez a képtípus a XIV. század első felében alakult ki Simone Martini műhelyének köszönhetően. Kezdetben Szűz Máriát aranyos sugarak ragyogták körül, majd a század második felétől Mária már látomásszerű apokaliptikus Napba öltözött Asszonyként jelenik meg. Könnyebb a dolgunk a szentek azonosításakor: Remete Szent Antalt Keresztelő Szent János, Szent Andrást pedig Szent János apostol kíséri. A két női szent pedig Alexandriai Szent Katalin és Szent Dorottya.
