Az örmény egyház nem szól az új szentek számáról. Oltárra emelték mindazokat, akik száz évvel ezelőtt „hitükért és keresztény mivoltuk miatt vesztették életüket” – fogalmazott az örmény egyház ökumenikus kapcsolataiért felelős Hovakim Manukyan püspök. II. Karekin szerint az örmény egyház az áldozatok szentté avatásával nem tett mást, mint tiszteletét fejezte ki a népirtás áldozatai előtt. Annak idején sok szent hitvalló volt azok között is, akik túlélték a népirtást.
Számos örmény keresztényt kényszerítettek az iszlám vallás felvételére. Akik nem tudtak ellenállni a kényszernek, azok leszármazottai az utóbbi években széles körű mozgalmat indítottak az örmény hagyományokhoz és a keresztény valláshoz való visszatérés érdekében.
A szenttéavatási liturgia során előhozták az örmény egyház legdrágább ereklyéit is: köztük a Krisztust a kereszten átszúró lándzsa fejét, melyet a hagyomány szerint az I. században Júdás Tádé apostol vitt Örményországba.
Az ünnep előestéjén II. Karekin elhelyezte a vértanú szentek emléktemplomának alapkövét. Az istenháza építésének költségeit az Orosz országban élő örmény nagyiparos, Samuel Karapetyán vállalta magára.
Az ősi hagyományok szerint Örményország területén volt a bibliai édenkert és az Ararát hegye, ahol Noé bárkája kikötött. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy az ország területe mintegy nyolcezer éve lakott. Az első keresztény közösségek már 40-ben létrejöttek, és a kereszténység 295-ben vált államvallássá.
Az örmény apostoli egyház már a 451-es kalkedoni zsinat óta külön úton jár. Története során többször kísérletet tett a Rómával való egyesülésre. Az örmény katolikus egyház szervezői a XVIII. század óta a mechitarista szerzetesek lettek. 1928-ban római zsinatuk szervezte újjá az egyházat. Az örmény apostoli egyház az elmúlt évtizedekben ismét a legmagasabb szinten ápolja az ökumenikus kapcsolatokat a katolikus egyházzal.
