„Nagy igen” az emberi méltóságra

A fenti dokumentumok elnevezései jelzik, hogy az egyház kiemelt értéket tulajdonít az emberi életnek. Az Ószövetség első oldalán arról olvashatunk, hogy Isten az embert „saját képmására” teremtette (vö. Ter 1,27), Jézus pedig azért jött, hogy az embereknek „életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). A témában kiadott írások nagy száma azonban egy komoly problémára is felhívja a figyelmet. Korunkban az anyagi javakra és a gazdasági fejlődésre összpontosító ember megfeledkezik a legfontosabbról, magáról az emberi életről, az emberről. A Dignitas personae kezdetű útmutatás szerint a személy méltóságának újragondolására azért van nagy szükség, mert korunkban a biológia tudományának előrehaladásával új, eddig még nem ismert eljárások is kialakulnak, amelyek sérthetik a személy méltóságát. Ezek az eljárások etikai kérdéseket vetnek fel, amelyekre a hívő emberek joggal várják a választ az egyházi tanítóhivataltól. A dokumentum, amely három fő részből áll, ezekre a kérdésekre válaszol a Szentírás, a hagyomány és a természetes erkölcsi törvény alapján. Az első rész az élet továbbadásának alapelveivel foglalkozik. Ezek közül a két legfontosabb a következő: az ember személyi méltóságának tiszteletben tartása a fogantatástól a halálig, és annak hangsúlyozása, hogy az emberi élet továbbadásának helye a házasság, amelyben a szeretetben történő önátadás és az élet fakasztása egy aktusban történik A második rész az élet továbbadásának új lehetőségeit és azok problémáit mutatja be. Ide tartozik például a lombikban történő megtermékenyítés, a spermiuminjekció (ICSI), az embriók lefagyasztása, a méhfalba való beágyazódás előtti vizsgálat. Végül a harmadik rész pedig az új gyógyítási javaslatokat ismerteti, a génterápiával, a klónozással és az őssejtek alkalmazásával kapcsolatban. A dokumentum néhány fontos megállapítása az említett témákban: – A lombikban történő megtermékenyítés azért nem fogadható el, mert nagy a „feláldozott embriók” száma. A méhbe vissza nem ültetett embriók elpusztítása ugyanis szelektív abortusznak számít. Megengedett azonban az olyan megtermékenyítő eljárás, amelynek nem helyettesítő, hanem segítő jellege van. – A csírasejtes génterápia nem fogadható el a következő generációkra való hatása miatt, a szomatikus génterápia azonban igen, mert egy meghatározott betegségen kíván segíteni, és a beavatkozás nem módosítja az öröklődő génállományt. – Az őssejtkutatás csak akkor nem fogadható el, ha az embriók feláldozása árán történik. Elfogadható azonban akkor, ha az őssejteket felnőttek szervezetéből nyerik (például köldökzsinórból). Az egyházi útmutatás a végén választ ad arra a kérdésre is, mi indította az egyes módszerek elutasításánál: minden egyes „nem” mögött feltűnik egy nagy „igen” az ember méltóságának és minden egyes megismételhetetlen emberi személy elvitathatatlan értékének az elismerésére.