Múzsaszerep és gyógypedagógia
Egyik kis páciemsével

 

Kozmutza Flóra 1905-ben született Budapesten, művelt polgári családból. Édesapja sokoldalú ember volt, szerette a természetet és a művészeteket, kedvtelésből rajzolt, és rendkívüli nyelvtudása volt. Gyermekeihez sokszor németül vagy franciául beszélt, és elvárta tőlük, hogy ugyanazon a nyelven válaszoljanak. Könyvespolcain Shakespeare és Molière művei mellett a jelentős orosz írók, Jókai és Mikszáth díszkiadású művei is megtalálhatók voltak. Flórának volt honnan örökölnie az irodalom szeretetét.
Összetartó család lévén négy testvérével együtt nyaraltak, az első világháború után a Balatonon is. Először csak béreltek egy nyaralót Tihanyban, később egy telket is vettek ott, majd házat építettek rá, ahol aztán Illyés Gyulával olyan sok nyarat töltöttek együtt. Illyés így ír 1978-ban Rácz Endre fotóművész könyvének bevezetőjében: „Tihany: fölfedezni való világ, máig. Nekem is. Pedig afféle második otthonom. Negyven éve ismerkedik dűlőútjaival és utcáival, ösvényeivel és apró zugaival a szemem s a lábam. Sőt az ujjam: közlekedtem benne tapogatva vaksötétben is. S ahányszor visszatérek, újra s újra ismeretlen.”
Flórában már fiatal lányként is megvolt annak készsége, hogy másokon segítsen. A középiskola elvégzése után szülei kérésének engedve beiratkozott a bölcsészkarra. Egy későbbi riportban erről így vallott: „Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de a család »kényelmesebb« foglalkozást szánt nekem, így kerültem a bölcsészkarra nyelvszakosnak. Ott tudtam meg, véletlenül, hogy gyógypedagógia is létezik, és azt is, hogy kikkel foglalkozik. Azonnal azt éreztem magamhoz illőnek, és eldöntöttem, hogy én oda átmegyek. Nem szakítottam a bölcsészettel, hanem beiratkoztam a főiskolára is, és így a bölcsészdoktori diploma mellett, két év különbséggel, a gyógypedagógiai tanári oklevelet is megszereztem.”
A Zrínyi Ilona leánygimnázium elvégzése után először a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia–német szakán végezte tanulmányait, s közben két évig a párizsi Sorbonne-on is tanult. Jean-Marie Guyau francia filozófus-költőről szóló bölcsészdoktori értekezését is a Sorbonne-on írta meg, majd Budapesten védte meg 1931-ben. 1935-ig összesen tizenegy recenziója jelent meg az Athenaeum című lapban, például Albert Schweitzer és Carl Gustav Jung egy-egy művéről.
A kiállításon a vitrinekben látható régi családi fényképeken végigkísérhetjük e rendkívüli nő életútját. A tárlókban megnézhetjük kéziratait, nyomtatásban megjelent írásait, és persze nem maradhatnak el a József Attilával kapcsolatos fényképek és egyéb dokumentumok sem.
Amikor Kozmutza Flóra egy lapban cikket olvasott a gyógypedagógiáról, jelentkezett a szaktudomány tanárképző főiskolájára. Tanárai, köztük a XX. század nagy polihisztorai, tudósai, Bárczi Gusztáv, Szondi Lipót és Tóth Zoltán nagy hatással voltak rá. Gyógypedagógiai oklevelét 1931-ben szerezte meg. Pályáját a főiskolán kezdte gyakornokként, de tanított siketek, viselkedészavaros és értelmileg súlyosan károsodott gyermekek osztályaiban is. Eleinte Tóth Zoltán igazgató asszisztense volt, majd 1936-tól a Szondi Lipót vezette Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium munkatársaként többek között a lipótmezei elmegyógyintézetben végzett lélektani iker- és családfavizsgálatokat.
Szerepe volt a híres Szondi-teszt elkészítésében, ami napjainkban is elterjedt eszköz a magyar klinikai pszichológiai gyakorlatban. Kozmutza Flórát és Benedek Istvánt mint Szondi professzor legjobb tanítványait szakmai berkekben „Szondi apródjainak” becézték. Illyésné 1976-ban így írt mesteréről: „Szondi európai hírű tudós és kiváló ember volt; szerencsére nemcsak volt, hanem van még ma is, és remélem, hogy még sokáig lesz, ha külföldön is él. Fizetést ő sem kapott; tiszteletdíját, úgy ahogy volt, az altisztnek adta, akinek az volt az egyedüli jövedelme. Szondi Lipót a róla elnevezett intézmény vezetője Zürichben.”
Kozmutza Flóra 1937. február 20-án ismerte meg József Attilát. A költőt Sándor Kálmán író vitte magával kimondottan abból a célból, hogy Flóra elvégezze vele a Rorschach-tesztet, amivel Szondi professzor bízta meg. Ebben az időben épp az volt Flóra feladata, hogy írókkal, művészekkel készítse el a tesztet, kutatva a tehetség lélektani összetevőit.
151011_kozmutza21962-ben kezdte el írni József Attila utolsó hónapjairól című tudományos naplóját, amely először lányának, Illyés Máriának készült, hogy tényszerűen, napra pontos feljegyzéseken keresztül tisztázza József Attilával való, kilenc hónapig tartó ismeretségük történetét, és megválaszolja az őt és férjét, Illyés Gyulát ért rágalmakat. A naplóból megtudhatjuk, hogy József Attila a Flórához írt verseket már második találkozásukkor magával vitte. Flóra azonban sem akkor, sem később nem érezte magáénak e műveket, számára élete végéig csupán irodalmi alkotások voltak. Flóra kérését, hogy kiléte titokban maradjon, József Attila tiszteletben tartotta, így a nyilvánosság számára csak négy-öt év múlva derült fény személyére.
Naplójában Illyésné ezt írja: „Befolyásolhatta József Attila iránti viselkedésemet kislánykori ábrándozásom is. Amióta csak fölmerült bennem, hogy egyszer majd férjhez megyek, úgy képzeltem el a házasságot, hogy a férjem valamilyen föltaláló vagy művész lesz, festő, szobrász (sohasem gondoltam, hogy író), akit csak a halála után fedeznek föl, ismernek el. Én fogom segíteni a munkáját, dolgozom rá. Ennek az ábrándnak talán olyasmi lehetett az alapja – gondoltam később, felnőtten –, hogy mivel magamat nem tartottam képesnek, elég tehetségesnek alkotómunkára, csak másokon át tehetek valami értékeset.”
A tárlókban elolvashatjuk Illyés Gyula József Attiláról 1937 decemberében írt nekrológját, és két eredeti fényképet is láthatunk a tragikus sorsú költőről.
Kozmutza Flóra mindennapi munkája mellett rendszeresen kutatott és publikált. Sokat tett a fogyatékosság korai felismeréséért, felszólalt a fogyatékkal élők elfogadásáért, illetve megmutatta szerepüket a társadalomban. Gyógypedagógiai pszichológia című munkája talán a legfontosabb, hiánypótló szakmai írása. A könyv négy részből áll. Miután definiálja a gyógypedagógiai pszichológia fogalmát, a fogyatékkal élők lélektanával foglalkozik, ezután a diagnosztikájuk nehézségeiről szól, végül pedig a nekik megfelelő pályaválasztásról.
Flórának nagy szerepe volt abban, hogy a gyógypedagógiai főiskola a Damjanich utcában új, modern épületegyüttessel bővült, ahol a korábbinál sokkal komplexebb szakmai központ alakult ki. 2006 őszén az épületkomplexum fennállásának huszonötödik és az alapító Kozmutza Flóra születésének századik évfordulóját megünnepelte az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar. Illyés Gyuláné emléktábláján a következő, tőle származó idézet olvasható: „Hivatásom a gyógypedagógia, erre esküdtem fel. A segítségnyújtás is lehet szenvedély.”
(A kiállítás november 28-áig látható a Széchényi Könyvtár VII. emeleti katalógustermében.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..