Mielőtt átléptünk az új évezredbe, II. János Pál pápa, aki maga is jól ismerte a náci és a kommunista diktatúra embertelen elnyomását, arra kérte a helyi egyházakat világszerte, hogy próbálják meg összegyűjteni a XX. század vértanúinak jegyzékét. Az ezredforduló európai püspöki szinódusának résztvevői világosan megfogalmazták: a harmadik évezred reménységének elsődleges forrása a vértanúk áldozata. Mert a vértanú a legdrágábbat, az életét is képes odaadni meggyőződéséért, hitéért. Katolikus egyházunk már a rendszerváltás után néhány évvel megkezdte felkutatni e XX. századi vértanúkat. Amikor II. János Pál pápa 1991-es látogatásakor Esztergomban misézett, felkereste Mindszenty bíboros sírját. Öt évvel később Győrben a mártír Apor Vilmos püspök szarkofágjához térdelt, ezt követően pedig együtt misézett börtönviselt papokkal. De nemcsak papok és szerzetesek, hanem rendkívül nagy számban világiak is szenvedtek vértanúhalált vallásos meggyőződésükért, sőt, csupán azért, mert – ahogyan akkoriban mondták – másként gondolkodók voltak. Akiről emlékezünk, Melocco János is a vértanúk jegyében született. Hiszen a megkövezett Szent István, az első keresztény mártír ünnepén látta meg a napvilágot, 1909. december 26-án. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen jog- és államtudományi tanulmányokat végzett. Diplomájával a kezében mégsem a jogi pálya felé indult, hanem újságíróként tevékenykedett. Mély katolikus hitű, derűs életszemléletű, nagy műveltségű, négygyermekes családapa volt. Anyanyelvén kívül beszélt németül, angolul, franciául, olaszul és oroszul. 933 és 1937 között az MTI római, 1937 és 1939 között pedig berlini tudósítója volt. A német fővárosból a hitleri kormányzat kiutasította a nyugati újságírókkal való kapcsolatai miatt. 1939-től 1943-ig a Magyar Rádió központjában az idegen nyelvű hírszolgálatot vezette. 1943-ban és a következő év tavaszáig a Pester Lloyd című, főként külföldieknek szánt budapesti újság rovatvezetője volt. Emellett más műfajokban is népszerű alkotó volt. A II. világháború után egyetlen folyamatosan megjelenő hazai katolikus újság létezett, az Új Ember című hetilap, melynek első száma 1945. augusztus 9-én látott napvilágot. Melocco János – a szovjet fogságból való szabadulása után – 1947-től e lap munkatársa lett. Írásai, riportjai, tudósításai jelentek meg a különféle országos katolikus eseményekről, de a világegyházban történtekről is. 1947-ben az ő fordításában jelent meg XII. Piusz pápa és Roosevelt amerikai elnök II. világháború alatti levelezése. Mély filozófus-etikus újságírói gondolkodásának hű tükre A sajtó erkölcse című írása, a lap 1947. május 25-i számában. 1947-48-ban hangulatos tartalmú írásokban számolt be az Új Ember hasábjain a Boldogasszony Éve rendezvényeiről. Bátor és határozott hangú, elvi jelentőségű cikkei biztos eligazítást nyújtottak a katolikus közösség számára ezeknek az éveknek oly nagy szellemi zűrzavarában. 1948 pünkösdjén az Evangélium és társadalom című írásában a mezőgazdasági reform valláserkölcsi alapjairól írt. Ugyanazon év szeptemberében Útmutató csillag címmel a Boldogasszony Éve lelki hatásairól számolt be. Írását ezekkel a szavakkal zárja: „Az Útmutató Csillag ott ragyog a magyar égbolton olyan fényességben, hogy még a legsötétebb felhőkön keresztül is jelzi az egyetlen utat, amely ezer éve vezeti a nemzetet, és vezetni fogja ezentúl is a szebb, az igazán jobb jövendő felé.” 1950 májusában jelentek meg az Új Emberben utolsó, névvel jelzett cikkei. Ekkoriban egyre súlyosabb nyomás nehezedett a meghagyott, igen szerény terjedelművé zsugorított katolikus sajtóra. Csakis az egyházellenes, politikai hatalmat kiszolgáló vagy legalábbis azt semmiben sem kritizáló katolikus sajtó létezhetett ezután. 1950. szeptember 10-én az Új Ember egyik legtehetségesebb munkatársát letartóztatták az Államvédelmi Hatóság emberei. Két hónap múlva, 1950. november 20-án, hazug vádakkal a Budapesti Katonai Törvényszék elé állították, amely halálra ítélte. Az indoklásban ez a megállapítás is szerepelt: „Művelt, tehát veszélyes.” 1951. február 22- én az ítéletet végrehajtották. Teste az új köztemető rabtemetőjének 298-as parcellájában nyugszik. A magyar katolikus újságírás mártírja volt ez a kiváló, modern, európai gondolkodású férfi. Megemlékezni róla évtizedeken át nem lehetett. Sem a sajtóban, sem a rádióban, tévében, sem a nyilvánosság előtt élőszóval. Sőt, 1990 decemberében fia, Melocco Miklós szobrászművész megjegyezte, hogy méltó megemlékezés, katolikus újságírói tevékenységének szakavatott elemzése mindaddig még egykori lapjában sem volt olvasható. Most tisztelettel és hálával adta közre az Új Ember – Szigeti László szerkesztésében –, Mint a nap címmel Melocco Jánosnak az Új Emberben megjelent írásait. E kötet élén található a címadó cikk, mely a lap 1949. október 23-i számába íródott, már be is tördelték, de a kommunista cenzúra megtiltotta a közlését. Ebben az emelkedett, nemes lelkületű cikkben az újságíró a „beteljesített szeretet” törvényéről, az ellenség szeretetéről ír. Szent Máté evangéliumából Krisztus szavait idézi: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, így lesztek fiai mennyei Atyátoknak. Bolognában van egy utca – írja ebben a cikkében Melocco János –, melyet úgy hívnak, via dell’Amore, a szeretet utcája. Itt lakott egy asszony, aki fia gyilkosát elrejtette az utánaküldött poroszlók elől, s ezzel bocsátotta útjára: „Isten is úgy bocsásson meg neked, mint ahogy én megbocsátottam.” Amikor itt állunk Melocco János emléktáblájánál, idézzük fel ezt a történetet, hogy mindazok lelkében, akik e tábla alatt elhaladnak, megszülessék és növekedjék a megbocsátás és az irgalom lelkülete. Sőt, kérjük azt, hogy ez a lelkület ne csak erre az utcára, hanem Budapest és hazánk minden utcájára kiáradjon, ahogy a mennyei Atya fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, esőt ad igazaknak és hamisaknak. Az idézett, Mint a nap című cikket Melocco János Jean Brébeuf jezsuita misszionárius vértanúhalálával kezdi. Mint ismeretes, a szerzetest 1649-ben irokéz indiánok megölték. Emléke azonban nem ment feledésbe. Szarkofágja Párizsban található, a jezsuiták templomában, és mécsesek veszik körül. Mert előbb vagy utóbb – de mindenképpen akkor, amikor követésre érdemes célokat és értékeket keres magának – megtalálja és példaképként mutatja fel a jelen vagy az utókor embere az olyan tanúságtételeket, amilyen Melocco János élete is volt. Ezért reménységre okot adó ma is, hogy emléktáblája felkerült e templom oldalára.
(Elhangzott Melocco János emléktáblájának felavatásakor, december 10-én, Budapesten.)
