A kiállított műkincsek mégis egységben élnek a helyszínnel, hiszen ahogyan a sírkamrákat, az ikonokat is a hit hozta létre. Az ikon művészeti alkotás és imádság, egyszerre ábrázolja a láthatót és a láthatatlant. Ahogyan a tárlat címe is hirdeti: Isten ihlette, maradandó mesterművek. A kiállított képek emberöltőkön keresztül a hitéletet segítették – többségük a Szófiától északra fekvő Szliven „szent hegyének” templomait díszítette. Helyi mesterek készítették, vagy zarándokok vitték oda őket távoli vidékekről. Középkori krónikások szerint mintegy negyven kolostor működött Szlivenben, amely a csaknem ötszáz évnyi török uralom alatt a bolgár ortodox keresztények szellemi központja volt. Az oszmán elnyomás után, a XVIII-XIX. században újabb virágkor következett. Ismét keresetté váltak az ikonok, amelyek azonban már eltértek a középkori művészeti hagyományoktól, és kibontakozott egy népies irányzat. A Szliveni Képzőművészeti Galéria Keresztény művészet című gyűjteménye az elmúlt negyven év során jött létre a helyi püspökség együttműködésével. Az eredeti templomi környezetből kiemelt ikonok és liturgikus tárgyak a múzeumban ma új funkciót látnak el – ahogyan Szvetoszlav Milev, a szliveni képtár igazgatója fogalmazott –: múltat, jelent és jövőt összekötő szellemi hidak. A vallásos tartalmon túl azonban egyéb értékeket is közvetítenek, amelyek éppen az újkorban vetődnek fel hangsúlyosan: az ikonok a nemzeti identitás, a helyi ortodox egyházhoz való kapcsolódás kifejezőeszközei is. Nem véletlen tehát, hogy a pécsi bolgár kisebbség fontosnak tartotta az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat részeként bemutatni a szliveni gyűjteményt mint saját gyökereiket. A kiállításon XVII., XVIII. és XIX. századi ikonok, rajzok, metszetek, illetve néhány liturgikus tárgy látható – a bolgár gyűjtemény nagyobbik része. Többségük ismeretlen mesterek munkái, mégsem személytelenek. A tárlaton nyomon követhetők az évszázadok során végbement művészeti folyamatok, ugyanakkor az alkotásokra mégis jellemző valamiféle egységesség. Hiába változott az ábrázolási technika, a színvilág: az ikon lényege érintetlen maradt. A kép ugyanis hitvallás, az örökkévalóval való kapcsolat kifejeződése.Szliven 1968-tól 1990-ig egyébként testvérvárosa volt Pécsnek, majd egy évtized után, 2001-ben a két település újra felelevenítette a kapcsolatot. Ennek jegyében amíg az ikonok nálunk vannak, addig egy Vasarely-tárlat költözött a bolgár városba.
(A kiállítás február 28-ig várja a látogatókat.)
Fotó: Szalontai Anikó
