Bell nem véletlenül kutatta a különféle kommunikációs technikákat, már apja, sőt a nagyapja is ezzel foglalkozott. Különféle hallásjavító készülékekkel pedig azért kísérletezett, mert édesanyja siket, felesége néma volt. A feltaláló, aki inkább siketnéma-tanítónak tartotta magát, 1876-ban szabadalmaztatta találmányát, amelyet Philadelphiában, a centenáriumi kiállításon mutatott be. A telefont rendkívül nagy érdeklődés övezte, ám az Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül nem vásárolta meg a találmányt. Mi mást tehetett volna a mester, mint hogy 1877-ben önálló vállalatot alapított: a Bell Telephone Company néhány évvel később American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá.
Mint minden jelentős találmány, a telefon sem egyetlen ember alkotása. Kezdetei a távíróig nyúlnak vissza. Samuel Morse találmánya volt az első, elektromos jeleket továbbító eszköz. Egy francia távíróműszerész, Charles Borseul vetette fel annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne a hálózaton továbbítani. A német Johann Philipp Reis és az amerikai Elisha Gray kísérletei is jelentősek voltak, Bell azonban egy olasz feltaláló, Antonio Meucci nyomdokain indult el. Az itáliai tudós elme emléke sem merült feledésbe, hiszen 2002-ben az Egyesült Államok képviselőháza nyilatkozatot fogadott el, melyben az olasz feltalálót ismerte el a telefon feltalálójaként. A köztudatban mégis Bell neve kötődik a legszorosabban a távbeszélőhöz, ám ne feledkezzünk meg a magyar Puskás Tivadarról, a telefonközpont megalkotójáról sem. De róla majd legközelebb.
