Moziböjt – Három Jézus-film is elkerül minket
Az ifjú Messiás

 

Persze hitről, vallásos témákról szóló játékfilmek is felkerülnek olykor hazai vetítővásznakra, de a lehetőségeket korántsem merítik ki a témára kevéssé fogékony „illetékesek”. Jó néhány ilyen (nem az amerikai „christian movies” tucatszám készülő, nemritkán meglehetősen erőltetett vagy szájbarágós darabjaihoz hasonló, hanem esztétikailag is igényesebb, élvonalbeli színészekkel forgatott) film kerülte el már a honi nézőket. Ez persze több szempontból is sokat elárul hazai kulturális viszonyainkról. Érdemes minden érintettnek belenéznie a kis filmes lelkitükrébe, ha van neki olyanja.
Az egyik – számunkra csak – szóban forgó film a 2014-ben készült Last Days in the Desert (Az utolsó napok a pusztában), amely Jézus nyilvános tanítói működését megelőző negyvennapos böjtjének és elvonulásának elképzelt végét jeleníti meg. A Kísértővel való küzdelmét, melynek középpontjában Atyjához fűződő kapcsolata áll.

Az utolsó napok a pusztában

Az utolsó napok a pusztában

A csendes hangú történet érdekessége, hogy a hazánkban számos filmből ismert skót színész, Ewan McGregor kelti életre nemcsak Jézus, hanem a Gonosz alakját is. Nem a bibliai történet megfilmesítéséről van tehát szó, hanem egy ember vívódásának ábrázolásáról, akinek atyja az Isten, és ő szeretne beszélni vele. Ugyanakkor a főszereplő egy interjúban már előre megnyugtatta a kedélyeket: senkit nem akar megbotránkoztatni a történet, melyet 2015-ben számos filmfesztiválon bemutattak. Írója és rendezője Rodrigo García, akinek a neve például 2009-es Mother and Child (Anya és gyermek) című érzékeny hangú és szemű filmje miatt méltán lehetne ismert idehaza is, csakhogy ezt sem mutatták be nálunk, hacsak nem valamelyik kábeltévén. Még jó, hogy édesapjának a neve itthon is mond „valamit”, ugyanis a kolumbiai filmes Gabriel García Márquez fia.
A másik új film, melynek címe The Young Messiah (Az ifjú Messiás) Jézus gyermekkorába vezet. Erről az időszakról keveset árul el a Biblia, így az alkotók magukra hagyattak annak érzékeltetésével, hogyan is fejlődött a hétéves zsidó kisfiú vallási tudata, miután szüleivel Egyiptomból visszatért Názáretbe. Nem az első ilyen feldolgozás lesz ez, reméljük, elődeinél elmélyültebben és kevésbé didaktikusan ragadja meg a könnyen giccsessé, olcsón hatásvadásszá alakítható témát. A főszereplők közt találjuk Sean Beant, ő játssza azt a római tisztet, akinek az a feladata, hogy derítse fel, ki az a gyerek, aki veszélyt jelenthet a birodalom nyugalmára, mert az a hír járja, hogy ő a Messiás…

Feltámadt

Feltámadt

A harmadik film az ajánlója alapján monumentálisabb alkotásnak ígérkezik, címe: Risen (Feltámadt). Ehhez hasonlót is láthattunk már idehaza: Damiano Damiani olasz rendező Nyomozás Krisztus holtteste után (L’inchiesta) című 1987-es moziját, illetve ennek újragondolását 2006-ból (A nyomozás – Az Úr 33. évében).
Ezúttal is egy római katonatiszt a főszereplő (Joseph Fiennes), akit elöljárói azzal bíznak meg, járjon utána a keresztre feszített zsidó tanító ügyének, akiről tanítványai azt híresztelik, újra életre támadt. Egy bizonyos: holtteste eltűnt a sírkamrából, ahová temették. Belső útján kíséri el a film Claviust, megmutatva találkozásait a tanúkkal, s addig biztosként vallott világképének összezavarodását. Hogy milyen végkifejlettel, az persze titok. Vagy misztérium.
Ahogy az is, vajon láthatjuk-e valaha is ezeket a filmeket idehaza. De történjék bárhogy is, azt az örömhírt tartsuk mindig a szemünk előtt, hogy a feltámadás legfeljebb a moziban marad el.