Mózes testvére

A történet vázát a Biblia adja, s az Írás üzenetéhez csak annyit tett hozzá a szerző, amennyi szerinte annak megértéséhez szükséges. „Szívből kívánom, hogy a Bibliát olvasva mindannyian tudatában legyünk Isten korszakokon átívelő terve folytonosságának, állandóságának és megerősítésének, melynek valamennyien részesei vagyunk” – írja az előszóban.

Áron szemszögéből láthatjuk a zsidó nép egyiptomi kivonulásának és pusztai vándorlásának történetét. Mózes neve hallatán sok minden eszünkbe jut. De ki volt Áron? Hogyan élt ő, míg bátyja a fáraó udvarában nevelkedett? Mit érzett testvére iránt? S amikor az Úr Mózes mellé rendelte, vajon le tudta küzdeni a benne szunnyadó féltékenységet, irigységet? Képes volt-e maradéktalanul engedelmeskedni az isteni parancsnak, felülemelkedve a kételkedésen és a hitetlenségen is? Áron lelki harcai, tanulságos jellemformálódása rajzolódik ki előttünk, melynek küzdelmes voltát fohászai is érzékeltetik: „Ó, Uram, ments meg bennünket! Küldj nekünk Szabadítót, aki képes megtenni mindent, amit parancsolsz. (…) Valakit, akinek hatalma van, hogy belülről változtasson meg bennünket, hogy bűn nélkül állhassunk meg. Olyan főpapra van szükségünk, aki megérti gyengeségeinket; olyan főpapra, aki átment ugyanazokon a kísértéseken, mint mi, és mégsem vétkezett. Aki bátran megállhat a te trónod előtt, hogy kegyelmet és irgalmat szerezzen nekünk, amikor segítségre van szükségünk!”
 
(Francine Rivers: A főpap – Áron. Harmat Kiadó, 2011. Kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.)