Fotó: Benke Zsuzsanna
A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat irodáinak egy belvárosi lakás ad otthont: valaha ez volt a bérház tulajdonosa, a Kátay család lakhelye. Az egykori lakók könyvtárszobája ma előadóteremként szolgál, ahová betérve szentírási életkép tárul az ember szeme elé. A bábokból összeállított jelenet két asztalon kapott helyet. A papírhengerből készített pálmafa körül sarus, fejkendős alakok gyülekeznek, vállukon tarisznya, vizestömlő, kezükben fonott kosár, benne apró termések. Az emberek nyomában állatok: teve, szamár, bárányok, szárnyasok, de még három sertés is a tékozló fiú történetéből. Egy vastag fakérgen Szűz Mária ül, karjában tartja a szorosan bepólyált Jézust, mellettük Szent József világít egy parányi lámpással, mintha az utat mutatná: már nincs messze Egyiptom. Akaratlanul is vonzza a tekintetet ez a miniatűr bibliai világ, különösen azét, aki szívesen foglalkozik kézművességgel.
Magam is készítek bábokat, szenteknek, illetve az egyháztörténelem jelentős alakjainak öltöztetem fel őket. Hobbimat sokáig nevetségesnek, sőt, a Bibliához méltatlannak tartottam; a bábművészetre mint evangelizációs lehetőségre soha nem is gondoltam. Igaz, testvéreim gyerekei megszerették az általam készített figurákat, és mint a gyerekek általában, azokat az élményeket bábozták el velük, amelyek a hétköznapokban érték őket: a szentek így óvodába jártak, rajzfilmet néztek, különböző csínyeket követtek el. Gyakran elgondolkoztam azon, nem szentségsértés-e állatkerti látogatást, bevásárlást, futballmeccset játszani a szentekkel? Szabad-e az ő világukat ilyen profán környezetbe helyezni? Unokahúgaim és unokaöcsém, mint minden gyermek, gyakran kérdezősködtek is játék közben: Neki miért van ilyen ruhája? Ő miért lett szent? Milyen csodákat tett? Ő is szeretett kiskorában focizni? Igyekeztem mindig válaszolni a kérdéseikre. Megnyugvással töltött el, amikor először hallottam Gelley Anna bibliai figuráiról: ezek szerint tehát más is próbálja bábok segítségével megismertetni és megszerettetni a hitet. A bibliai figuráihoz kellően kidolgozott tanmenet is tartozik, amelynek segítségével a hittanosok a bábokon keresztül ismerhetik meg a Szentírást.
Gelley Anna a katolikus hittel csak felnőttkorában, későbbi férjével megismerkedve találkozott. Férje családja mélyen hívő volt. Amikor az együtt járás idején Anna vasárnaponta náluk vendégeskedett, meg is kérdezték, nincs-e kedve templomba menni velük. Anna megemlítette, hogy számára férje családjának légköre, szüleinek egymás iránti szeretete volt az egyik legfőbb érv a megtérés mellett. „Engem egyedül nevelt az édesanyám, a környezetünkben is nagyon gyakoriak voltak a csonka, vagy éppen felbomlófélben lévő családok. A férjem családja volt az első pozitív példa, amit láttam. Lenyűgözött, ahogyan a szülei még annyi év után is szerelemmel szerették egymást. „Anna eredeti szakmáját tekintve védőnő, teológiai tanulmányok végzésére a gyermekei inspirálták. „Sokszor tettek fel olyan kérdéseket, amelyekre nem tudtam, de szerettem volna válaszolni” – meséli.
A bibliai figurákkal már a Szent Jeromos Bibliatársulat munkatársaként találkozott először, 1998-ban, a dél-tiroli Brixenben tartott biblikus konferencián. A bábokat és a hozzájuk kapcsolódó tanítási módszert egy Graz mellett működő hitoktató, Elisabeth Waltersdorfer mutatta be. A magyar küldöttség érdeklődéssel fordult a kelet-európai régióban addig nem ismert hitoktatási segédeszköz felé, s az osztrák bibliatársulat segítségével Anna nemsokára el is végezte Waltersdorfer tíznapos bábkészítő kurzusát a Grazhoz közeli Heiligenkreuzban. Az első magyarországi tanfolyamra 2003-ban került sor.
„A bábok testét egy különleges, hajlítható drótból készült váz adja, amelyet ólomcsizmába állítunk – avat be Anna a figurák elkészítésébe. – Az ólomcsizma a bábok lelke, mert nélküle felbuknának, és nem tudnának ennyiféle finom mozdulatot megjeleníteni a hajlékony vázuk segítségével.” Az asztalokon már sorakoznak az eszközök és az alapanyagok: az előre elkészített drótváz, az ólomcsizmák, valamint a méretre vágott hungarocellkocka. Ebből készül majd a fej, amely elsőként kap emberi formát. Míg csiszolópapír és papírmasémassza segítségével megformáljuk az arc jellegzetes vonásait, addig Anna a bábok történetével is megismertet bennünket.
„Az ötlet Svájcban született, az első ilyen bábokat domonkos nővérek készítették 1964-ben. Náluk találkozott a figurákkal Doris Egli, aki egy mozduló betlehemet szeretett volna készíteni a gyermekei számára. A kolostorban tanult technikát Egli továbbfejlesztette, majd a változtatásokat levédette. A bibliai báboknak tehát két fajtájuk létezik: az úgynevezett Schwarzenberger-figurák és az Egli-figurák. Elisabeth Waltersdorfernél a Schwarzenberger-figurák készítését tanultam meg, de Doris Egli kurzusát is elvégeztem. Egli-figuráknak azonban csak azokat nevezhetjük, amelyek a Doris Eglinél vásárolt alapanyagokból, az ő útmutatásai szerint készülnek. Mivel ennek komoly anyagi akadálya van, ezért a két utat ötvöztem, így születtek meg az én figuráim. Az alapanyagokat Svájcból rendelem, az ólomcsizmákat azonban már Magyarországon is készítik.”
Amíg a papírmasé szárad, elkészül az első báb, egy csecsemő. A drótvázát pamutpasszéval tekerjük körbe, ami ha eléri a megfelelő vastagságot, ráhúzhatjuk a testszínű dzsörzéanyagból készült „bőrt”. A következő napon a két felnőtt báb készül el: embert próbáló feladat, különösen a törzsük összeállítása okoz gondot, hiszen a nehezen varrható, erős vásznat a tartósság érdekében a drótvázhoz is rögzíteni kell. Üdítő látvány, amikor a báb testén az utolsó darab „bőr” is a helyére kerül, felragasztjuk a gyapjas birkabőrből készült haját, és felöltöztetjük korhű ruhába. A harmadik napon már meg is mozdulnak a kis teremtményeink. Anna a Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szóló evangéliumi részt választotta, amelyen keresztül bemutatja, hogyan mesélnek a Szentírásról a bábok. Miután egyikünk felolvasta az adott evangéliumi szakaszt, szabaddá tesszük az egyik asztalt, és berendezzük a megfelelő díszletekkel. A papírból készült pálmafa tövében most két nő találkozik, Mária és Erzsébet. Vajon mi járhat a fejükben? Mit olvashatunk le az arcukról, a mozdulataikról?
A bábok jellegzetessége, hogy az arcuk nincs megfestve. Ennek két oka van: az egyik, hogy különböző, egymással ellentétes érzelmeket is ki tudjanak fejezni, a másik pedig, hogy a figurák mindig szerepet játszanak el, sosem azonosíthatók senkivel. „Számomra soha nem volt kérdés, hogy szabad-e egy szentet bábok segítségével megformálni, egy szentírási részt bábokkal előadni – adja meg legfőbb kérdésemre a választ Anna. – Nem azért, mert nem hívő környezetből származom, hanem mert azt szeretném, hogy a hittanóra könnyed és örömteli legyen. Humorral és játékossággal a Szentírást is könnyebb megemészteni.” A bábok feloldják a szorongást, jelenlétükben a félelem és a tartózkodás megszűnik, és sokkal könnyebben megnyílnak nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is. Anna azt is elmeséli, hogy számos pszichológus is dolgozik hasonló bábokkal, melyek különösen a családterápiában nyújtanak nagy segítséget. „Ezekkel a bábokkal mindent szabad játszani, de tisztelni kell a személyeket, akiket éppen megjelenítenek, és a jelenetet, amelyben szerepelnek. Azt azonban sose felejtsük el, hogy ez a jelenet nem valami színielőadás része: szemléljük figyelmesen, mit üzen, és ismerjük fel a mai napra vonatkozó mondanivalóját.” Anna azt is hangsúlyozza, ez a módszer leginkább abban segít, hogy a hit ne csupán megélt, hanem ésszel is felfogható tapasztalat legyen. Ám fordítva is igaz: az ésszel felfogott hit is megélhetővé válik. Azt sem rejthetjük véka alá, hogy a mai gyermekeknek főként vizuális élményekre van igényük, ennek megteremtésében segítenek a bábok.
Lassan elbúcsúzunk egymástól. Vasárnap délelőttre már semmi nyoma az előző napok munkájának. Az asztalt beborító drót- és gyapjúkavalkád helyén az ókori Szentföld jellegzetes férfi- és nőalakjai álldogálnak, és integetnek egymásnak: reméljük, nemsokára újra találkozunk, és talán új tagokkal is bővül majd a csapatunk.
