Mongrovejói Turibiusz egy kis spanyolországi településen, Villaquejidában született. Valladolidban, majd Salamancában és Oviedóban tanult, 1573-ban jogi licenciátust szerzett. Két év múltán kinevezték a granadai inkvizíciós tanács elnökévé. Világi emberként, nagy körültekintéssel látta el hivatalát. Dicsérték jámborságát, aszkézisét, igazságérzetét és a szegények iránti szeretetét. Elnyerte II. Fülöp spanyol király elismerését is, aki megbízta, hogy legyen Lima érseke. Az uralkodó elégedetlen volt a dél-amerikai helyzettel. A spanyol területek politikai és egyházi központja a XVI. században Lima lett. 1546-tól a limai érsek volt felelős minden hívőért Panama és a Rio de la Plata között. E hatalmas terület hatmillió négyzetkilométert foglal magában.
Turibiusz először visszautasította a megbízatást, ám végül kénytelen volt elfogadni azt. Hosszan készült küldetésére. Sevillában püspökké szentelték, majd 1580-ban Peruba utazott.
Azon volt, hogy a dél-amerikai egyházat alapjaitól megújítsa. Tizenkét egyházmegyei zsinatot hívott össze, amelyek egyfelől alkalmat adtak neki a problémák megoldására, másfelől a papok kicserélhették munkájuk tapasztalatait, és összehangolhatták a kezdeményezéseket. Emellett összehívta a harmadik limai püspöki konferenciát (1582–1583), az „amerikai Tridentinumot”. A világi papság reformját a limai papi szeminárium megalapításával biztosította. A kidolgozott katekizmust három nyelven adták ki: kecsua, al – ma ra és spanyol nyelven.
Turibiusz különösen szívén viselte a hódítások során jogfosztottá vált indiánok sorsát. A fegyelmezetlen szerzetesekkel, világi papokkal és az indiánokat kizsákmányoló spanyol telepesekkel szemben egyaránt fellépett. Megtanulta az inkák nyelvét, a kecsuát, és megkövetelte, hogy minden pap, aki indiánokkal foglalkozik, tudja a nyelvüket. A Limai Egyetemen kecsua tanszéket állított fel.
A reformok érdekében hosszú vizitációs utakat tett, hogy a helyszínen tanulmányozza és rendezze a viszonyokat. Püspökségének huszonöt éve alatt négyszer utazta be az országot. Látogatásairól naplót vezetett, amely a Vizitációk könyve címet viselte. Negyedik vizitációs útján, az indiánok között, egy szegényes kis falu kápolnájában halt meg 1606. március 23-án.
