Magyarul vértanúságnak fordítjuk a görög kifejezést, de a legújabb kor történelme rávilágít, hogy a vér kiontásánál átfogóbb jelentése van. Hiszen jól ismerjük az elmúlt rendszer mártírjait, sokan itt élnek még közöttünk, akik vérüket ugyan nem ontották, de akiket erkölcsi nézeteikért, Jézus Krisztusba vetett hitükért fizikailag megnyomorítottak, egy életre félretettek, megbélyegeztek, agyonhallgattak. Maximilian Kolbéról tudjuk, hogy ő volt az auschwitzi haláltábor 16 670. számú foglya. Meszlényi Zoltánról és a kommunizmus megannyi áldozatáról olykor még ennyit sem tudunk. Igazuk van azoknak, akik egy modern mártíromságról beszélnek ezzel a történelmi időszakkal kapcsolatban, amelynek sajátossága, hogy a másként gondolkodókat élve kitörlik a társadalom emlékezetéből. Így kerültek zúzdába könyvek, hangfelvételek, fotók, és így kerültek internálótáborokba, börtönökbe azok, akiktől a diktatúra meg akart szabadulni. Egyházunk mindig fontosnak tartja, hogy a mártírok emlékét ápolja. Hősies kitartásuk példa, életünk nehéz pillanataiban közbenjárásukat kérhetjük. Ugyanakkor hálával fordulunk Istenhez, amiért ereje ilyen egyértelműen megnyilvánul az emberi gyengeségben, és képessé tett püspököket, papokat, világi hívőket a hit és a szeretet emberi erőt felülmúló gyakorlására. Meszlényi Zoltán életével tett tanúságot arról, hogy a Krisztus hirdette szeretet ma is megélhető a hősiesség fokán. Nem lehet meg nem történtté tenni, letagadni a másokért vállalt, hitből fakadó áldozatot. Isten a szívek, a lelkiismeretek, nem pedig a változó történelemszemlélet Ura és ismerője. Nincs már kommunizmus, összeomlott a vörös terror, de ma is sok támadás éri az evangéliumhoz és az egyház tanításához következetesen ragaszkodó keresztényeket. Lehet, hogy Isten nem azt a mártíriumot szánja nekünk, amelyet Meszlényi Zoltán püspöknek, de példája nyomán mindnyájunk hivatása, hogy „amikor eljön az óra”, Krisztus hiteles tanúiként törekedjünk a végsőkig megélni a szeretetet. Szeretetből szolgálni, lemondást vállalni, kötelességet teljesíteni, megbocsátani és bocsánatot kérni. Így lehetünk magunk is a hit és a szeretet tanúi honfitársaink számára.
