Fotó: Lambert Attila
A telt házas előadást Somogyiné Petik Krisztina és Asztalosné Elekes Szende pszichológus, valamint Papp Miklós morálteológus tartotta. A bevezetőben elhangzott, hogy a témának gazdag irodalma van, és a pszichológiában a férfiléttel, a férfiasság mibenlétével kapcsolatban több, egymással vitázó szakmai vélemény ismert. Az előadók hangsúlyozták, szükséges beszélni arról, hogy „a férfiak manapság nincsenek rendben”, ahogyan arról is, hogy milyen is az igazi, érett férfi. „Az ilyen ember ugyanis jó a családnak, az Egyháznak és a társadalomnak” – mondta Papp Miklós morálteológus.
A nyugati kultúrában a férfilét válságának több oka is van – hangsúlyozta Somogyiné Petik Krisztina. – Az egyik a feminista ideológia, amelynek napjainkra eltorzult formája egyenesen megveti a férfiasságot, vagy éppen teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a férfiakkal szemben. A másik oka a genderideológia azon változata, amely szerint az egyén a biológiai meghatározottságától függetlenül maga dönti el, hogy férfi vagy nő akar-e lenni. Mindezek zavart okoznak az adott kultúrában, a mindennapos kapcsolatokban is. A felszínen az uniszex öltözködés szokásában is ez mutatkozik meg. Ezzel szemben az evolúciós megközelítés rámutat arra, hogy a nemek különbözőségei, a sajátosan nőies vagy férfias vonások életfunkciókat szolgálnak – mondta Asztalosné Elekes Szende.
– Egyáltalán miért vannak nemek? – tette fel a kérdést teológiai szempontból Papp Miklós. A mítoszok általában a férfi-nő kapcsolatot vetítik ki az istenekre, a platóni androgün ember mítosza szerint pedig az ember eredetileg kettős nemiségű (férfi-nő) lény volt, akit az istenek irigységből választottak ketté. A különvált nemiség tehát nem más, mint büntetés.
A Biblia az előbbiekkel ellentétben azt tanítja, hogy a férfi és a nő egyaránt Isten képére teremtetett. A különböző nemek szellemi-lelki és biológiai szempontból is gazdagítják egymást; az élet minden területén egyformán fontosak a női és a férfiszempontú megközelítések.
A kereszténység üzenete, hogy megnyílt a Szentháromság agapé-szeretete, s ennek természetét, valóságát Krisztustól tanuljuk. Ebbe ágyazódunk bele férfiként és nőként. (Többek között erre utal Szent Pálnak az Efezusiakhoz írt levelében a vőlegény-menyasszony szimbolika). A keresztény ember ehhez próbál igazodni, s az Egyház ezt a szeretetet őrzi – mondta Papp Miklós.
Az előadó Leo Scheffczyk német teológus gondolatai nyomán leszögezte: éppen istenképiségünkből ered, hogy a férfimivolt nehezen körülhatárolható, alapvetően titok, misztérium.
– A férfi és a nő titka Istenre mutat – folytatta az előadó. – Eredendően, ösztönösen arra vágyunk, hogy kapcsolatainkban – például házastársként – úgymond félszavakból is megértsük egymást. De vajon tényleg azt akarjuk, hogy egészen egyformák legyünk, mintha csak kettő volna belőlünk? Miért lenne baj, hogy férfiként nem értem a nő világát, a nő pedig a férfi világát? Ő más, titok, hát még milyen nagy titok lehet Isten! – mondta Papp Miklós. – A nő nőisége, titka révén nem hagy minket, férfiakat belenyugodni a kialakított istenképünkbe. Alázatossá és kíváncsivá is tesz.
XVI. Benedek a Deus caritas est kezdetű enciklikában azt írta, az erósz célja nem maga a szexualitás, hanem a vágyakozás a másikra, s ez a vágy Isten felé röpít.
Somogyiné Petik Krisztina a férfilét válságával kapcsolatban elmondta: a nyugati kultúrában lassan elmosódnak a nemi szerepek jellemzői, s ez megnehezíti a fiatalok lélektani fejlődését. Hagyományosan a nemi identitás a serdülőkorig szilárdul meg, fiúk esetében a lányoktól való elkülönülés által. A fiatal majd csak középkorú férfiként válik képessé arra, hogy igazán meg merje élni a gyengédséget.
A választott szingliség („nincs szükségem a másikra, férfi- és női mivoltomat is megélem egyedül”) evolúciós zsákutca. Asztalosné Elekes Szende az előbbiekhez hozzátette, hogy kultúránkban a férfiak háttérbe vonulásának tanúi vagyunk. Az iskolarendszerünk elnőiesedett, alig van férfipélda. Az elvárt minta a csendben ülő, tanuló, engedelmes, szófogadó gyermek (mindez alkatilag a kislányoknak kedvez). Elvárt tulajdonsággá vált a férfiak esetében a kedvesség, a szelídség, a megértés is, pedig ezek alapvetően női tulajdonságok. Nem minden agresszió rossz – folytatta a pszichológus. – Jó, ha valaki képes beleállni a küzdelmekbe, ha tud konfrontálódni, ha van tettereje, aktivitása – azaz férfias.
Ezzel szemben napjainkban a fiatal férfiak esetében inkább a digitális világ térhódítása a jellemző, a közösségi médiában megjelenített személyiség, a digitális vagy a pornográfiához köthető függőség, a könnyen elérhető élvezet. A fiatal férfiak (különösen, ha szorongó típusúak) már nem akarnak valódi kihívásokat megélni, hús-vér nőkkel találkozni, menekülnek a valódi feladatok elől. Kérdés, hogy az így kialakult magatartásforma megfelel-e a férfi életfeladatának.
Ugyanakkor terjed a látszatférfiasság, ami nem más, mint torzulás, a serdülőkorban ragadt identitás – vette át a szót Papp Miklós. – Menő, ha minél több nővel létesítesz szexuális kapcsolatot, ha vezetőként uralkodó típus vagy. Fontos a jó autó, illetve a külső megjelenés (piperkőc férfi). Valaki azt mondta, „lassan a leghiúbb lesz a legsikeresebb”.
A férfilét aktuális problémája jellemzően a családok válságában mutatkozik meg. Az apa egyre kevésbé elérhető a gyermek számára (nincs otthon, mert dolgozik). A válások következménye, hogy sok az egyedülálló anya. Az egyszülős családok számára jó hír, hogy az apa hiánya nem okoz helyrehozhatatlan károkat a gyermekben, de ehhez az elvált apának is ki kell vennie a részét a nevelésből.
A férfi szerepe a nevelésben pótolhatatlan, a fiúgyermeknek nagy szüksége van rá a nemi azonosuláshoz. A férfi dolga, hogy a gyermekáldás és a nevelés időszakában pénzt keressen, a gyerekkel is legyen, és feleségének érzelmi támogatást nyújtson.
Papp Miklós arról is beszélt, hogy az Egyház a nemi sajátosságokat, a szellemi, lelki, biológiai különbségeket hivatalos megnyilatkozásaiban is a személyiség alapvető összetevőinek vallja, s a férfi és a nő együttműködő kapcsolatát preferálja. A morálteológus (George Scherer transzcendentálfilozófus munkássága nyomán) felhívta a figyelmet egy sajátos szempontra is. Eszerint a férfi transzcendenciája transzcendens (kifelé, előre-, túllendülő) dinamikát mutat, a nőé pedig inkább immanens, mindent átölel, a szívére vesz. Isten mindig irgalmas (női princípium), ugyanakkor küldetést is ad (férfiprincípium). Az Úr nem kedves vallásos férfiakat akar, hanem prófétákat! – hangsúlyozta az előadó.
A humor vonatkozásában is megmutatkozik a nemek közötti különbség: „A férfi mindenen tud nevetni, a nőt azonban nem lehet mindig ugratni, vele inkább kedvesnek kell lenni.”
A férfinak a gyermekekkel is más a kapcsolata. Míg a nő ölelgeti, szeretgeti a gyerekeket, a férfinak arra kell biztatnia őket, hogy bátran vállaljanak kockázatot, és felelősséget a tetteikért. „Ez a kettősség, míg élünk, mindig neveléssel kapcsolatos viták tárgya lesz férfi és nő között, és ez a természetes” – tette hozzá a morálteológus, aki azt is elmondta, hogy sajnálatos módon ezekben a helyzetekben „a nő általában ügyesebben, jobban kommunikál, a férfi pedig inkább kivonul a nevelésből, a nőre hagyja a feladatok megoldását”.
Papp Miklós rámutatott, hogy a mai tudásunk alapján azt mondhatjuk, a férfi-nő polaritás mindkét nemben megvan, „szabadok vagyunk arra, hogy ezt miként valósítjuk meg”.
Az előadás további részében a morálteológus a férfivá érés fázisait elemezte. Ez a folyamat nagyjából húszéves periódusokra bontható. Az első időszakban a fiúk azt bizonygatják, hogy érett férfiak, nőznek (akár egyszerre több lánnyal is), fontosak számukra a teljesítmények, a státuszszimbólumok, próbálgatják a szárnyaikat. Az érett férfivé válást valójában az segíti, ha egy érett nővel találkoznak, ettől kezdve lesznek kedvesebbek, érzékenyebbek: egy jó szerelem az érettség irányába vezet.
A következő periódus lehetséges csapdája, torzulása a fészekbélelő, kedves (tulajdonképpen csak a maga dolgaival foglalkozó) férfivá válás, ami az életközép időszakának problémája. Hogyan lehet innen továbblépni? – tette föl a kérdést az előadó. – A családi körön túl egy tágabb dimenzióban is felelősséget kell vállalni valamiért, és szeretni. Ez a férfi királykorszaka – folytatta Papp Miklós. – Például elkezdhetünk támogatni valakit vagy valamit (egy jó ügyet), segíteni (rászoruló gyerekeket, ismerőst, kollégát). Ez már út az időskor („a sztareccé válás” lehetősége) felé.
A morálteológus arról is beszélt, hogy Isten azért mutatkozik be Atyaként, mert „nem szüli, hanem teremti a világot, kezdeményez. Krisztus is férfiként jött közénk, az ikonokról is férfias arc tekint ránk. Nem valamiféle kedves istenke.”
Jézus sürget, tanít, amikor pedig Pilátus előtt áll, csöndje igazán férfihoz méltó; megfeddi az apostolokat, és keresztre feszítik értünk. A beszélgetős előadás folytatásában Asztalosné Elekes Szende elmondta, hogy a nők sokat tehetnek a férfiakért: „Bizony éles a nyelvünk, verbális fölényünkkel azonban nem szabadna visszaélnünk. Érdemes felülvizsgálnunk az elvárásainkat és a kritikáinkat. Ne akarjuk a saját képünkre formálni a társunkat!” Papp Miklós megköszönte az elhangzottakat, és hozzátette: „A férfi valódi erőforrássá lehet társa számára, ha a nő nem válik ugráltató házi sárkánnyá, hanem szereti és elfogadja a férfit, megnyugodva abban, hogy ő így jó. A nő így válik múzsává, nagy tettek ihletőjévé.”
Az előadó a férfiak feladatáról azt mondta: nem szükségesek a látványos teljesítmények, a hétköznapi helytállás is nagy dolog. Fontos, hogy az embernek legyenek tervei, törekvései, akarata, képes legyen a lemondásra, és gyakorolja az önkontrollt. „Nyugodtan lehetünk jól öltözöttek, karakteresek, és felvállalhatjuk a mentorszerepet, a fiatalabb férfiak vezetését, hiszen az érett férfiak dolga, hogy beavassák a fiatal csikókat.”
Az életkoronként változó férfiúi identitásról szólva a morálteológus összefoglalóan azt mondta: Kaptunk egy biológiai nemet, és az a feladatunk, hogy életünk folyamán kibontakoztassuk ezt. Isten eredendően férfinak és nőnek képzelte el az embert, és amilyenné alakítjuk magunkat földi életünk során, olyan férfiként, illetve nőként fogunk feltámadni is.
Papp Miklós a férfiúi identitás megéléséhez segítségül ajánlotta a böjtöt, a férfias imát (Istennel szemtől szembe), az önmegtartóztatás különféle formáit (hiszti nélküli szenvedés) és a példaképeket. Ez utóbbiak közül a nagy dolgokba belevágni képes Martin Luther Kinget említette meg, és a sokakról gondoskodó Szent Miklóst, valamint Szent Józsefet, aki egy érthetetlen helyzetben is vállalta Máriát. A morálteológus a hallgatóság figyelmébe ajánlotta az időtálló irodalmi művekben megjelenő férfijellemek tanulmányozását is.
