Mit adtak a piaristák Pestnek?
Fotó: Merényi Zita

 

Az első piaristák 1717-ben érkeztek Pestre, hogy a főként német ajkúak lakta városban meghonosítsák a magyar nyelvű oktatást, létrehozva az első középiskolát. A rend meghatározó szerepet töltött be a város életében. Az elmúlt háromszáz évre emlékezve ünnepeltek november 20-án az Új városházán.
A Steindl Imre tervezte, 1870 és 1875 között épült Új városháza Lotz-freskókkal díszített közgyűlési termében ünnepelték a jubileumot. A piarista nagycsalád – mai és korábbi tanárok, szerzetesek, jelenlegi és egykori diákok, szülők – közül sokan elfogadták a rend meghívását, hogy visszatekintsenek a pesti gimnázium 1717-es kezdeteire.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, piarista öregdiák személyes emlékekkel színezett köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a rend Pest első középiskoláját hozta létre, ahol az alapítás óta eltelt háromszáz évben kiváló művészek, tudósok, politikusok és hazafiak hosszú sora nevelkedett, bizonyítva ezzel a „Hitre, tudásra” piarista alapelv hatékonyságát.
Mi az iskola szerepe az ember életében? – ebből a kérdésből kiindulva Jelenits István, a gimnázium nyugalmazott szerzetes tanára, korábbi tartományfőnök Kalazanci Szent József jövőbe látó felismerését méltatta: a rendalapító azt értette meg, hogy a modern világban mindenkinek tanulnia kell, aki élni akar. Korábban a gazdagok privilégiuma volt a tanulás, Kalazanci József pedig megnyitotta iskoláit a szegények gyerekei előtt. Az egyéni boldogulás alapja a tanulás, az ország fejlődését pedig a „szellem segédmunkásai” tudják előmozdítani. Ezt tették a piaristák Pesten: hozzájárultak ahhoz, hogy a török uralom alatt szinte megsemmisült város ismét európai rangra emelkedhessen. Működésük kezdetén, az első évben négy szerzetes mintegy százötven szegény gyereket tanított szerény körülmények között, majd felépítették és fenntartották Pest száz éven át egyetlen középiskoláját. „Műveltséget hoztak a fővárosnak, elterjesztették a természettudományos képzést, és kultúrát teremtettek.”
Jelenits István kitért a szocializmus évtizedeire is, amikor a rend számára az volt a kérdés, „lehet-e összekötött lábakkal táncolni”, tudják-e hitelesen képviselni a szolgálatukat meghatározó „Hitre, tudásra” alapelvet. És meg tudják-e találni a módját annak, hogy keresztény értelmiséget neveljenek.
„Most egy új világban kell megtalálnunk az utat. Nem látjuk világosan a jövőt, de ami telik tőlünk, azt most is meg kell tennünk – mondta a piarista szerzetes, és hozzátette: A gondviselés vigyázott ránk, és vigyáz azokra is, akik a nyomunkba lépnek.”
Török Bernát, a Magyar Piarista Diákszövetség főtitkára beszédében hangsúlyozta: A nevelés eredményességét a piaristák által mindvégig hitelesen képviselt emberkép biztosította, amely a koronként változó körülmények között is egyértelmű célt, értelmet és karaktert ad a nevelésnek, a fiataloknak pedig a teljes és értelmes élet reményét.
Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője néhány évszámhoz kapcsolódóan elevenítette fel a pesti piarista múlt meghatározó momentumait. Felidézte a XVIII. századi kezdeteket, amikor a török pusztítást és elnéptelenedést követően a piaristák elfogadták Pest városának felkérését, és a meglehetősen szerény viszonyok közepette iskolát indítottak. „Egyik fél sem volt akkoriban meghatározó, de jól egymásra találtak” – így kezdődött az a háromszáz év, amelyben a piaristák a város életének meghatározó szereplőivé váltak. A levéltár vezetője megemlékezett a rend 1744-ben indított, egyetemi szintűnek számító filozó­fia­tanfolyamáról is, amely többek között a kor legmodernebb természettudományos ismereteit adta át a diákoknak, megalapozva ezzel a későbbi fővárosi mérnökképzést.
Horváth Bálint, a gimnázium igazgatója beszédében visszatekintett az intézmény múltjára, és az önértelmezés fontosságát hangsúlyozta: Az iskolának ma a szabadság „zavarba ejtően sokszínű globális világában” kell értékeket választania, vállalnia. Úgy, hogy megőrzi a háromszáz év örökségéből a nevelés igényességét és a közösségépítésre helyezett hangsúlyt, teret biztosítva az egyén kibontakozásának, kezdeményezőképességének és a személyes felelősségvállalásnak.
A jubileumi ünnepségen közreműködött a budapesti Piarista Gimnázium Vörösmarty diákkórusa Melegh Béla vezetésével, Dóczy Péter színművész, piarista öregdiák, valamint a budapesti gimnázium rézfúvósai Félegyházi Bence öregdiák, zenetanár vezetésével.