Fotó: Lambert Attila
A papnak elsősorban Isten emberének kell lennie. Csak így lesz képes arra, hogy elvezesse az embereket a Krisztusban megtestesült Istenhez – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás június 9-én az esztergomi bazilikában tartott pap- és diakónusszentelésen.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke Szűz Mária Szeplőtelen Szívének napján a főegyházmegye számára áldozópappá szentelte Babos Áron, Szivák Tamás és Tóth Imre diakónusokat (a róluk készült riportunkat múlt heti lapszámunkban olvashatták – a szerk.), valamint diakónussá szentelte Fehér Zoltán és Garaczi Gergely ötödéves papnövendékeket a zsúfolásig megtelt esztergomi bazilikában.
A szentmisében került sor négy családos férfi állandó diakónussá szentelésére is. Barcza Máté, Fritz Péter, Horváth Zoltán és Kékesy Péter kétévi készület után részesültek az egyházi rend első fokozatában, hogy szolgálatukkal segítsék megbízó plébánosuk munkáját.
A szertartás kezdetén Erdő Péter bíboros a szentelendők mellett kiemelten köszöntötte a főegyházmegye koncelebráló segédpüspökét, Cserháti Ferencet, a jubiláns paptestvéreket és a papságot. A főpásztor úgy fogalmazott: a szentelésben kapott szolgálatok szükségesek ahhoz, hogy az egyházmegyét eleven, működő közösségek alkossák, amelyek a szolgálattevőkön keresztül Krisztushoz kapcsolódnak. A szentelési szertartásra a napi evangélium után került sor. Először név szerint szólították azokat, akik a diakonátus, illetve az áldozópapság szentségében szeretnének részesülni. Ezt követően a szentelendők a főpásztorral szemben foglaltak helyet, és elhangzott a homília, amelyben Erdő Péter a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének emléknapjáról és annak történetéről beszélt. Hangsúlyozta: az emléknap elterjedése szempontjából döntő esemény volt a Boldogságos Szűz fatimai jelenése. Ennek hatására fogalmazódott meg a püspökökben az elhatározás, hogy a világot fel kell ajánlani Mária Szívének. Először XII. Piusz pápa tette meg ezt 1942. október 31-én, majd II. János Pál pápa a felajánlást ünnepélyesen megismételte. „2006-ban, nemzeti zarándoklatunk során hazánkat és népünket ajánlottuk fel Fatimában Szűz Mária Szeplőtelen Szívének” – emlékeztetett a főpásztor.
A napi evangéliumra utalva (Lk 2,41–51a) Erdő Péter így buzdította a szentelendőket: mindazoknak, akik elnyerik az egyházi rend szentségét, különleges hivatásuk, hogy Isten dolgaiban fáradozzanak. Majd a diakónusjelöltekhez fordulva elmondta: különleges szentségi kegyelmet kapnak az Egyház küldetésének szolgálatára, az igehirdetés, a liturgia és a rászorulók gondozása terén.
A papjelölteknek XVI. Benedek szavait kötötte a lelkükre: „Ha a pap életének Isten az alapja és a középpontja, akkor megtapasztalja hivatásának örömét és termékenységét. A papnak elsősorban Isten emberének kell lennie. Csak így lesz képes arra, hogy elvezesse az embereket a Krisztusban megtestesült Istenhez. Az imádságban Isten arcát és akaratát kell keresnie, de törődnie kell saját egészségével, kulturális és szellemi felkészültségével is.”
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházmegyei előkészítésére utalva Erdő Péter hangsúlyozta: a készület megtérést kíván. A szentelendők missziója csak akkor lehet eredményes, ha Krisztus iránti személyes szeretetükből fakad, és vállalják az ő teljes igazságának bátor képviseletét. Mindig kérdés, mennyi is „papi munkánk, missziós munkánk eredménye. Ilyenkor jussanak eszünkbe Izajás próféta szavai: »amint a föld megtermi növényeit és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjasztja ki az Úristen az igazságot és a magasztalást minden nép színe előtt« (Iz 61,11). Ezzel a bizalommal vállalva szolgálatukat, erősítse meg a szentelendőket Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete, aki anyai szeretettel tekint az egész Egyházra” – zárta szentbeszédét a bíboros.
Ezután a szentelendők ígérete következett, majd a Mindenszentek litániájával folytatódott a szertartás. A jelöltek leborultak a földre, kifejezve ezzel a teljes önátadást, azt, hogy életüket Isten akaratának rendelik alá. Ezután a szentséget kiszolgáltató Erdő Péter bíboros mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta nekik a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést.
A beöltözést követően a főpásztor a felszentelt új papok kezét megkente krizmával, majd valamennyi szentelt megkapta szolgálata liturgikus eszközeit.
A szentmiseáldozattal zárult a szertartás, amelynek végén az újonnan felszentelt papok elsőmisés áldásukat adták a főpásztornak.
A liturgia végén Erdő Péter bíboros hálát adott az új papokért és diakónusokért. Majd arra kérte a híveket, imádkozzanak papjaikért és diakónusaikért, hogy hűségesen, örömteli módon, áldással és Isten erejével végezhessék szolgálatukat.
