Misszió a hivatásuk

Mi a benyomása a találkozóról? Hogyan értékelné?

– A találkozó címe: A család örömhíre, a világ öröme! Ez az öröm megtapasztalható volt az eseményen részt vevő fiatalok, idősek és sokgyermekes családok jelenlétében, illetve a találkozásokban és a pasztorális konferencia témáiban is. Az öröm az Egyházban küldetésszerűen is jelen van, a lényegéhez tartozik. Visszautalnék a néhány évvel ezelőtt lezajlott családszinódusokra, azok előkészítésére, melynek során plébániai és egyházmegyei szinten, illetve a püspöki konferenciák szintjén fogalmazódtak meg a családhoz kapcsolódó örömök, kétségek, kihívások. Mindezeket egy előkészítő dokumentumban foglalták össze, s a szinódusi atyák imádságban, teológiai reflexióikban vitatták meg. A záródokumentumot mint e folyamat gyümölcsét terjesztették a Szentatya elé, aki a világ különböző pontjain élő családok helyzetét érzékenyen és megfontoltan mérlegelve egy tanítást fogalmazott meg apostoli buzdításában. Ez az átimádkozott, átgondolt, teológiailag megalapozott anyag most visszakerül a családok elé, a világtalálkozó mintegy táplálékként osztja szét közöttük. Ebben az ívszerű folyamatban az Egyház növekedése és dinamikája jelenik meg. Általa is látható, hogyan termékenyíti meg és gazdagítja egymást a teológia és a pasztorális élet.

Milyen új szempontokat adott a találkozó?

– A legfontosabb, hogy a világtalálkozó bátran elénk tárta az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítást és annak tanítását. Számos szempont került a figyelem központjába. A családok tegnapi fesztiválján Ferenc pápa reflexiójában például előkerült az a kérdés, hogy milyen szerepet töltenek be a családban a modern technikai eszközök és a közösségi oldalak. De felmerült az is, hogy mi a konfliktusok szerepe és hatása a családban. A világban jelen lévő konfliktusokat nem tudjuk kizárni a család életéből, hiszen a társadalmi jelenségeken és a technikai vívmányokon keresztül mindenkihez elérnek. A szülőknek választ kell adniuk gyermekeiknek e kérdésekkel kapcsolatban, melyek sok esetben olyan konfliktusokhoz vezetnek, amelyek visszás módon a fejlődés, nem pedig a tragédia szerepében jelennek meg. A találkozó témái között nem új, de igen lényeges kérdés volt a gazdaság problémája. Gyakran otthon is úgy gondoljuk, hogy a jó családi élet megvalósításához jó gazdasági körülmények megteremtésére van szükség. Sok igazság van ebben, ami az emberi méltóságot illeti. Ugyanakkor látnunk kell, hogy Magyarországon és a világ számos más pontján a családok nem élnek ideális gazdasági körülmények között. Mégis az evangélium és a természet rendje szerint szeretnék élni az életüket. Új szempontként jelent meg a találkozón a nők vezető szerepe a társadalomban. Régóta szó van már erről, de továbbra is kérdés, hogy miként lehet ezt jól összeegyeztetni a nők családban betöltött szerepével. Végül az oktatás-nevelés kérdését említeném még, amely mind az apostoli buzdítás, mind a konferencián elhangzott előadások egyik kiemelt témája volt. Fontos dilemmák merültek fel ezzel kapcsolatban. Ki neveli a fiatalságot napjainkban? Az iskola, a média, a közösségi eszközök? A Szentatya hangsúlyozta, hogy a gyermekek integráns nevelése az ember egyik legfontosabb kötelezettsége.

Tegnap hetvenezer ember jelenlétében került sor a családok fesztiváljára a Croke Park Stadionban. Milyennek találta a Szentatya és a családok találkozását?

– Ezzel kapcsolatban is az örömöt szeretném hangsúlyozni. A kivetítőn számos olyan családot, szülőket, nagyszülőket és gyermekeket láthattunk, akik derűjükkel, integetésükkel, ölelkezésükkel spon­tán módon tettek tanúságot a családi élet öröméről. A szervezők nagyon pontos forgatókönyv szerint, feszes rendet tartva építették fel a háromórás fesztivált, amely mégsem volt megterhelő a jelenlévők számára. A pasztorális konferencia témáit kiváló művészek produkciói kísérték, s mellettük fellépett például egy hajléktalanokból álló kórus, illetve a különféle korosztályok amatőr kórusa is. A Szentatya a családok elhangzott tanúságtételeire reflektálva mondta el tanítását, alkalmazkodva a program feszes rendjéhez, ugyanakkor odafigyelve a befogadhatóságra. Előadását a pasztorális életből vett példákkal színesítette.

Milyen találkozásokban volt része a világkongresszuson?

– Nagy élmény számomra együtt lenni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia csapatával – Kocsis Fülöp érsek-metropolita és hat család van jelen Dublinban. A magyar küldöttség tagjai különböző családmozgalmak és közösségek vezetői vagy résztvevői. Jó látni az érdeklődésüket, és meghallgatni a véleményüket arról, hogy az itt megtapasztaltakból mit lehet otthon to­vább­­adni, gyümölcsözővé tenni. A püspökökkel való találkozások során nem a nehézségek kerültek előtérbe, hanem a család felett érzett öröm. Ezzel együtt fontos, hogy mindenki a maga realitásában tekintsen a családra: nem jó, ha az egyébként szép családi életet kívülről valami hamis romantikával szemléljük.

Voltak-e nehézségek, szomorúságra okot adó tényezők a konferencián?

– Évek óta tapasztaljuk, hogy egyesek a család fogalmát szeretnék kiterjeszteni különböző együttélési formákra. Az Amoris laetitia világos tanítást ad ezzel kapcsolatban: ezekben a helyzetekben is szükséges a meghallgatás, a megkülönböztetés és a kísérés. A találkozón is nyilvánvalóvá vált, hogy külső csoportok határozott törekvése a család fogalmának tágítása. Személyes szomorúságom okán is fontos megemlítenem, hogy a több mint hatvan előadás között volt egy, amely a homoszexuális közösségek plébániai támogatását és befogadását szorgalmazta. A családok világtalálkozóján ez témáját tekintve idegen testként volt jelen. Szomorú volt szembesülni a helyi és az angolszász médiában az eseményt kísérő nemtetszés-nyilvánításokkal. Ugyancsak nehéz volt látni a Szentatyát, amikor a társadalmi szereplőkkel való találkozásán az egyházi személyek által és a családban elkövetett visszaélések témájáról beszélt, melyek következményei máig hatóak. E sebek gyógyítása nehéz és hosszú folyamat.

Milyen élményt jelentett Önnek a világtalálkozó? Mit üzen ezzel kapcsolatban a magyar családoknak?

– Újbóli, megerősítő felismerés volt számomra, hogy az Amoris laetitia apostoli buzdítás az életről szóló dokumentum. Sokszor hallani azt a véleményt, hogy a pápai körlevél életszerűtlen, hiszen az íróasztal mellett születik, és annak fiókjába való. Ferenc pápa pasztorális stílusa azonban megerősíti, hogy az apostoli buzdítás nagyon is életre- való tanítás. Ezért mindenkit csak bátorítani tudok e dokumentum egyéni és közösségi tanulmányozására. A család szentségének prófétai hirdetése rendkívül lényeges napjainkban. A család az egyik legfontosabb jel. Olyan emberi közösség, amelynek missziós hivatása van a társadalomban. Jövője szorosan összefügg a világ és Egyházunk jövőjével.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..