Fotó: Fábián Attila
Köszöntőbeszédében Korzenszky Richárd OSB nyugalmazott tihanyi perjel hangsúlyozta: Ozsvári Csaba emberi és művészi kisugárzása tíz évvel a halála után is érzékelhető. Jóra törekvő ember volt, olyan, akinek érzéke van a misztérium, a titkok, a szent iránt. „Nincs olyan vasárnapi szentmise, amelyen ne tartanám a kezemben az Ozsvári Csaba által díszített kelyhet, amelyen látható az Istenszülő Szűz, a mindeneket ítélő Krisztus, és valamiért Szent Miklós és Szent Benedek is. Az apró motívumokból sugárzik, hogy ez a kehely nem akárhol, hanem itt készült, s hozzáértéssel, európai műveltséggel és imádsággal” – mondta Korzenszky Richárd. Felidézte azt az időszakot, amikor megismerkedett a Schönstatt családmozgalommal, amit kezdetben úgy jellemzett, mint „intézményesített improvizációt”. Később aztán látta, hogy ebből a mozgalomból csodák nőnek ki, családok, gyermekek sokasága. Ozsvári Csaba, aki feleségével, Ramocsai Imrivel együtt tagja volt a mozgalomnak, ebből a forrásból merített. Szent életű ember volt; nem a jámborkodás jellemezte, hanem az elköteleződés az igazság, a jóság, a szépség iránt – idézte meg a művész alakját a nyugalmazott tihanyi perjel.
A kiállítást Köves-Kárai Petra művészettörténész, muzeológus nyitotta meg. „A ház megtelt a balzsam illatával” – idézte az evangéliumi részletet (Jn 12,3), és kifejtette: Ozsvári Csaba ezzel a mondattal válaszolt arra a kérdésre, hogy mit jelent számára az egyházművészet. Valóban, művein keresztül a lelkünkben felidéződik Krisztus szenvedésének és feltámadásának misztériuma, amelyet az olaj, a balzsam jelképez és előrevetít a betániai vacsorán. Katolikus hitünk értelmét és lényegét szemlélhetjük Ozsvári Csaba ötvösmunkáinak segítségével: egyrészt magában a liturgikus cselekedetben, amelyben az áldozópapok az általa készített kelyheket, úrmutatókat használják, másrészt pusztán e tárgyak látványában, esztétikájában, illetve szimbolikájában – fogalmazott a művészettörténész. Emlékeztetett arra, hogy Ozsvári Csaba, aki tanulmányait 1982 és 1987 között végezte az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán, bátor döntést hozott, amikor a rendszerváltás előtti időszakban diplomamunkájaként megalkotta a csempeszkopácsi templom bronzkapuját. Ezzel művészi pályájának kezdetétől fogva a szent művészetnek áldozta az életét.
Köves-Kárai Petra részletesen elemezte Ozsvári Csaba Pátyi kapu című, 2006 és 2009 között, haláláig tervezett művét, amelynek néhány darabja még életében el is készült, és méltán nevezhető művészi kiteljesedésének, fő művének.
Az eseményen jelen voltak a Schönstatt családmozgalom házaspár vezetői, Török Péter és felesége, Orsolya, akiknek hét gyermekük van. Lapunk kérdésére Török Péter elmondta: tíz évvel ezelőtt, 2009. július 9-én az óbudavári Schönstatt-kápolnában bemutatott szentmisén Ozsvári Csaba feltétel nélkül felajánlotta az életét a Szűzanyának. Néhány órával később szólította őt magához Isten. „Mi már akkor, ott, a helyszínen megtapasztaltuk, hogy Csaba halálával ablak nyílt a mennyországra. Valami olyan csoda történt, amiben nem csak a váratlanul bekövetkezett tragédiát láttuk, hanem Csaba életének Isten általi csodálatos elfogadását” – fogalmazott Török Péter. Elmondta: tíz év telt el azóta, és szinte halálának pillanatától kezdve érkeztek olyan jelzések papoktól és világiaktól egyaránt, amelyek azt bizonyítják, hogy Csaba élete sokak számára példa lehet: megmutatja, hogyan lehetséges megélni az életszentséget a hétköznapokban. Megalakult egy bizottság, amely megvizsgálja ezeket a jelzéseket, és a szélesebb nyilvánosság előtt is felhívja a figyelmet arra, hogy Csaba élete itt a földön és hitünk szerint most már a mennyországban is különleges módon kapcsolódott, illetve kapcsolódik Istenhez.
Ozsváriné Ramocsai Imri grafikusművész lapunknak elmondta: változatlanul a tíz éve elhunyt művész feleségének, és nem az özvegyének tekinti magát. „Úgy érzem, hogy a férjem jelenléte nélkül nem is tudnám élni a mindennapjaimat. Olyan sok minden történik, annyi a feladat, hogy mindezt nem tudnám egyedül megoldani. Minden bajomban, gondomban hozzá fordulok, a közbenjárását kérve, és folyamatosan megtapasztalom, hogy segít.” Ramocsai Imri a gyerekeikkel, unokáikkal kapcsolatos aggodalmait is a férje elé tárja. (Ozsvári Csaba és Imri öt gyermeket nevelt, közülük három volt közös. Hamarosan megszületik a harmadik unokájuk is – B. D.)
Ozsvári Csaba művei a legegyszerűbb templomoktól a római Szent Péter-székesegyházig a legkülönbözőbb helyeken szolgálják a liturgiát. Ramocsai Imri szerint férje az élete egyik legfelemelőbb momentumaként élte meg azt az időszakot, amikor a Magyar Katolikus Egyház megbízásából aranyozott ezüst domborművű evangéliumoskönyv-borítót készíthetett
II. János Pál pápának, a Szentatya 1991-es magyarországi látogatása tiszteletére. E remekművét XVI. Benedek pápa is használta a Colosseumnál tartott nagypénteki via crucis szertartásokon, Ferenc pápa pedig napjainkban is, kivételes jelentőségű egyházi események alkalmával.
Ozsvári Csaba a művészi hitvallását így fogalmazta meg: „A művészetben és a művészeten kívül engem nem érdekel más, mint Jézus Krisztus.”
Emlékkiállítása szeptember 30-áig látható a Tihanyi Bencés Apátsági Galériában.
