Mindig hűségesen

– E néhány sort imádkozzák a vizitációs nővérek és mindazok, akik szeretnék kiesdekelni, hogy Bogner Mária Margit vizitációs nővért mihamarabb oltárra emeljék. A szerzetesnőt hetvenöt évvel ezelőtt, 1933. május 13-án, 28 évesen ölelte magához a mennyei Atya. Halála után négy évvel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök megtette az első lépéseket a boldoggá avatás elkezdéséért. A háború utáni időkben azonban gondolni sem lehetett az ügy folytatására. A nyolcvanas évektől sírjánál, ÉrdÓfaluban rendszeresen tartanak szentmiséket. Születésének századik évfordulóján, 2005-ben Spányi Antal püspök történelmi bizottságot nevezett ki a boldoggá avatás további intézésére. Elkészült a positio, vagyis az ilyen esetekben szükséges, nagyon alapos életrajz, és közbenjárásának köszönhetően egy csodás gyógyulás is történt.

Az 1905. december 15-én Melence nagyközségben (Torontál vármegye) született gyermek a keresztségben az Etelka Mária Anna nevet kapta. A mélyen vallásos, bensőséges családi életet élő házban örökmozgó, vidám Etelkának boldog gyermekkora volt. Ezt csak tízéves korában kezdődött súlyos betegsége árnyékolta be, mely aztán végigkísérte egész életén át. Iskolai tanulmányait Torontál- Tordán, majd édesapja halála után Nagybecskereken végezte, aztán a polgári után kereskedelmi szaktanfolyamra iratkozott be. Az életre szóló hívásnak eleget téve a jezsuita Csávossy Elemért választotta lelkiatyjának, aki szeretettel terelgette hivatását.  Lisieux-i Szent Teréz önéletrajzának olvasása nagy hatással volt rá, karmelita szeretett volna lenni, de betegsége ebben akadályt jelentett. A Zsidópusztán töltött nyarakon az elmélkedésnek és a hosszú imádságnak szentelte idejét, ahol erőt merített a nehézségekhez. Egy ideig nagy lelki kísértések is gyötörték, egészsége is rosszabbodott. Felépülése után felvételt nyert a vizitációs nővérek thurnfeldi kolostorába. 1927. augusztus 6-án búcsúzott a szülői háztól, augusztus 10- én érkezett a tiroli Thurnfeldbe. 1928. április 10-i beöltözése után – amikor a Mária Margit nevet kapta – az Érden felépült, Szűz Mária látogatásáról nevezett női szerzetesrend első magyarországi kolostorában lehetett az első novícia. „Valahogy úgy érzem, közeleg életem hajnala…, tudod, húsvét hajnala, amikor a nevemen szólítasz: Mária” – írja naplójában. 1932. május 16-án, pünkösdhétfőn tette le örökfogadalmát. Egészsége ezután egyre rosszabbodott. Jókedve és derűs hangulata azonban nem hagyta el a szenvedések közepette sem, nem volt türelmetlen, nem akart kevesebbet szenvedni, mint amennyit az Úr Jézus kívánt tőle. Örökfogadalma egyéves évfordulóját már nem érhette meg. Rövid élete elég volt ahhoz, hogy jelmondata beteljesedjék: „Semper fidelis” – mindig hűségesen. A vizitációs nővérek abban reménykednek, hogy 2010-ben, rendjük négyszáz éves évfordulóján Bogner Mária Margitot már a boldogok sorában tisztelhetik.