„Akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” – üzeni nekünk Jézus a meglehetősen hosszú ünnepi evangélium (Mt 10,32–38; 19,27–30) bevezető mondatában. Nem mintha Jézus isteni és örök érvényű szava igazolásra szorulna, de az ünnep a napnál világosabban megmutatja szavának igazságát. A szentek – akikről az egyház hivatalosan nyilatkozott, hogy az üdvösség állapotába jutottak – megvallották őt, akár a vérük ontása árán is. Így Jézus is megvallotta őket, s szentek lehettek. Mert már földi életükben is erre törekedtek. S íme, ezzel komoly példát adnak nekünk.
Kitartottak a hitben. – Mindenekelőtt befogadták azt. Liturgikus tiszteletüknek legelső éneke világosan megmondja: az Üdvözítő apostolai elhintették a hit magvait, „melyekből mennyei áldás és kegyelem mellett a vértanúk serege sarjadzott fel”. Hit nélkül nem lenne keresztény élet, nem lenne annak hitvalló megvallása, nem lenne vértanúság, nem lenne szent-ség állapota. Mily szépen fogalmaz egy másik énekünk: „Ti vagytok az egyház alapja, a hithirdetés diadala; ti valóban betöltöttétek Krisztus tanításait.” Példát vehetünk a szentek hitéből mi is: az apostoloktól az egyház megőrző közegében hozzánk eredeti tisztaságában eljutó hitet élhetjük meg és tarthatunk ki benne.
Kitartottak a hitvalló életben. – Ezért az Úr mint „a maga szentjeit e földön fölmagasztalta” őket. Nemcsak az jelentette a hit mellett való kiállásukat, hogy a szenvedésig és a halálig vállalták azt (amiről a liturgikus szövegek legnagyobb része szól). Hanem az is, amit költőien, de lényegre törően fogalmaz meg egy másik ének: „E földet erényeik fényével mennyé változtatták át… Krisztus halálát követve a halhatatlanságra vezető úton jártak.” Az erényes élet vezette őket az üdvösségbe. Mint ahogy nekünk is csak ez lehet az odavezető utunk. És ebben a szentek segítenek is nekünk! Az ünnep szinte minden éneke egyformán zárul: a szentek bizalommal imádkoznak, könyörögnek, esedeznek „a mi lelkünk üdvösségéért”.
Az ünnepi ének mindenkit buzdít: „Jertek, ó hívek, ma egyesült erőkkel buzgón ünnepeljünk, és a minden szentek magasztos és drága emlékét kiváló tiszteletben részesítsük, mondván: Örvendjetek, dicső apostolok, próféták, vértanúk és főpapok… minden dicséretre méltó szent atyák.” Az ünneplésük mellett azonban tanulhatunk és tanuljunk is tőlük: hitet és hitvalló életet!
