A jezsuiták egyfajta misszióként szerte a világban lelkigyakorlatos házakat alapítanak – ezeket hívják manrézának – ahol az ember visszavonulhat, elcsendesülhet, elmélyülhet imádságban, Isten keresésében.
Magyarországon, az 1920-as évek végén, a budapesti Zugligetben – országos adakozásból, külföldi segélyekből és kölcsönökből – felépült Manréza elsősorban a magyar katolikus férfitársadalom lelki megújulását szolgálta, de ide költöztették Érdről a jezsuita noviciátust is. 1950. május 19-én a Budakeszi út melletti épületekből elüldözték a jezsuitákat, egy hónappal később pedig feloszlatták a szerzetesrendeket, ingatlanjaikat elvették. A rendszerváltozást követő kárpótlás során a zugligeti ingatlan helyett – ahol a Határőrség Országos Parancsnoksága működött – a dobogókői egykori pártüdülő négy épületét kapták meg a magyarországi jezsuiták. (Ezek egyikében, a Kádár-villában – mint neve is jelzi – néha az MSZMP főtitkára pihent meg.)
A Manréza 1993. június 1. óta működik újra, ugyanebben az esztendőben, november 17-én, tehát éppen tizenöt évvel ezelőtt Angelo Acerbi érsek, akkori pápai nuncius áldotta meg az épületeket. Azóta a Pilis hegység gyönyörű környezetében tartják a jezsuiták különös missziójukat, a különféle típusú lelkigyakorlatokat. A Manrézában mindenki megtalálja a neki megfelelő lelkigyakorlatot, hiszen vannak hétvégi, csoportban vagy csöndes egyedüllétben tartottak, részt lehet venni háromnapos és egyhetes kurzuson is. Vannak személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlatok, egyhetes bevezető lelkigyakorlatok a szemlélődő imamódba, meditációs vasárnapokkal és különböző meditációs imagyakorlatok tanításával, de tartanak harmincnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlat is. Ha valaki hivatástisztázó lelkigyakorlaton szeretne részt venni, azt is talál, de a különböző csoportoknak szólók is vannak: pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak, időseknek, betegeknek, fiatal lányoknak és nőknek, keresztény vállalkozóknak is. Húsvét, pünkösd és karácsony ünnepköreiben is szerveznek rendszeresen lelkivezetéseket. Emellett egész évben egyházi és más humánus célokat szolgáló konferenciáknak is helyet adnak Dobogókőn a jezsuiták. A transzcendens vonzásában címmel két éve kiállítássorozatot rendeznek az egyházi és vallásos vonatkozású művészet számára. Havi rendszerességgel kerül sor kulturális-művészeti rendezvényeikre, újabb kiállítás megnyitása vagy egy régi kiállítás búcsúztatása formájában. Rendezvényeik kulturális, zenés programok keretében zajlanak, illetve egy-egy kiállítás központi témájához irányított, jó hangulatú beszélgetéseket kezdeményeznek. A vallási elidegenedés, az értékek sokfélesége felfedezésének korszakában házuk a nyitott szellemet, a vallási türelmet, de a határozott hitbeli iránymutatást tűzte homlokzatára. Ezt szolgálja a Manrézában működtetett könyvkereskedésük, ahol válogatott, a keresztény hitélet és világnézet kérdéseit tárgyaló könyveket vehet kezébe a betérő vendég: a nevelés, a történelem és magyarságtudat, a közéleti kérdések, a lelki, vallási élet, a keresztény hagyományaink, a tudomány, a mentális egészség és ismeretterjesztés témaköreivel.
„Manrézában Isten úgy bánt velem, mint egy tanítómester a gyerekkel, és megsérteném Isten fölségét, ha kételkednék benne, hogy Isten bánt így velem.” Sajátos előevangelizációs szerepe van a Manrézának. Sokan keresik fel, akik esetleg nem járnak templomba, nincs komolyabb kapcsolatuk az egyházzal, vagy egy másik vallás hívei. A Manrézában nem kerülnek kényszerítő helyzetbe, hiszen a lelkigyakorlatos központ nem templom – bár van kápolnája is -, nem kell egyházias kötelezettségeknek eleget tenni. A kereszt a falon, a könyvek a hallban, a dolgozók kedvessége, udvariassága, a jezsuita atyák jelenléte, a velük való találkozás, a Biblia minden szobában mégis érzékelteti, sugározza a hely szellemét. Jöhet ide bárki egy kávéra a presszóba, elfogyaszthat egy ebédet az étteremben, akár a hotelben – mert az is van Dobogókőn – eltölthet néhány napot. Aki egyszer ott járt, megtapasztalhatta, hogy a legtöbb ember más lélekkel hagyja el a Manrézát, mint amilyennel érkezett.
